Sisak sztori. Anno, mikor megvettem a fejvédõt, én is úgy voltam vele, hogy majd hordom, amikor igazán kell. Másnap, egy kisebb tekerésrõl hazatérve sikerült egy gyönyörû tigrisbukfences esést produkálnom. Azóta sisak mindig ott a fejemen, mert úgy érzem nem szabad a szerencsét kísérteni.
Ami a kaját illeti. Ha rövidebb útra megyek egy müzli szeletet akkor is elsûlyesztek a zsebembe, a "jobb ha van, mintha nincs" elvet követve. Legfeljebb megutaztatom. Hosszabb, komolyabb útra aztán persze jöhet a komolyabb ellátmány: energia szelet, csoki szelet, gyûmölcs szelet, banán, szõlõcukor stb.. Normális kaját ilyenkor amúgy se vesz be a gyomrom.
Innivalóból a bringás palack mindig elfér a palack tartóban. Hosszabb útra viszont bepakolom a hátimba a 1.5 literes italtartó tasakot. Melegebb napokon néha még az is kevésnek bizonyul.
Pumpa a vázra esrõsítve, mini szerszámkészlet, pótbelsõ, stb. a nyereg táskában. Így aztán megvan az a jólesõ meleg érzés, hogy ha baj van legalább a bringát szét tudom szerelni.