"A fejlesztes elejen nem forditanak sok figyelmet arra hogy a legoptimalisabban legyenek elhelyezve a dolgok a procikban...
Megtervezik, osszerakjak ha mukodik kihozzak...
Aztan elkezsik optimalizalni a dolgokat es neha egy ket reszet attervezik a procinak, ami altal lejebb viheto a fogyasztas.
Persze mivel ez az optimalizacio is penzbe kerult, beepitik a termek araba...
Egyebkent ez a fejlodes...
Kb. mintha az lett volna a kerdes, hogy miert gyartott 33MHz-s procit az intel, ha ma mar 3,2GHz-s procit is tud, miert nem egybol azt hozta ki...
-Rm-"
ejj... ejj.... ilyen módszerrel már vagy 15 éve nem lehet processzort gyártani(bár a cyrix megpróbálta, de ugye tudjuk...) a processzor fejlesztését vagy 20 matematikus kezdi, akik néha fizikusokkal tanácskoznak, majd az utolsó2-3 évben csatlakoznak a mérnökök, akiet kilóra vesznek. és már az elejétõl kezdve nagyon komoly optimalizáció van.
hogy akkor miért is van alacsony fogyasztású?
egy a gyártási folyamatnak öszönhetõ. a cMos technológiáknak, mint minden MOS technológiának az a lényege nagyon konyhanyelven és a valóságtól a közérthetõség érdeklében kellõen elrúgaszkodva, hogy veszik a tenyésztett szolíciumlapot, rárakják a processzor-maszkot(ami ott áltátszó, ahol a szolíciumnak nem kell vezetni az áramot) majd N_2 gázban(a világ lettisztább N_2 gázait a processzorgyártók termelik) a maszkokon keresztül a szilíciumot UV fénnyel megvilágítják, és ahol érte a fény eloxidálódik, és nem vezeti az áramot. de a maszkok sem ugyan olyanok, meg a szilicium annak ellenére, hogy tenyésztett nem egyenletes minõségû.
az AMd csak azt csinálja, hogy kipróbálgatja, melyik proci megy el kisebb feszültségen is, és az lesz EE.