-Bazi nagy teleobjektívvel 15 cm távolságból is tökéletes csoportkép készíthetõ, amiben a 30 kollégán kívül a mennyezet is benne van.
-Ha nagy méretû (=komoly) fényképezõgép lifeg a szereplõ nyakában, akkor annak vakuja akkor is megvillantja a fotózandó arcát, ha a géphez nincs külsõ vaku csatlakoztatva, a belsõ vakuja pedig be van zárva.
-Már a digitális korszak elõtt is lehetett 50-60 képet készíteni egy tekercs filmre, legalábbis a sorozatlövésre állított gép exponálásainak hangja alapján.
-Autófókusszal baromi könnyû a sûrû ágak mögötti alakról éles képet készíteni. A gép tudja mit szeretnénk, ezért nem a látóterébe esõ legközelebbi tárgy (bokor) lesz az éles, hanem az ágak között éppen átsejlõ alak.
-Minden átlagos amerikai gyerek szobájában van sötétkamra elõhívófolyadékkal. Így aztán akár este is elõ tudja hívni a lefényképezett gyilkost, szellemet és zöldtrutymót.
-Ha egy amcsi riportercsoport leszáll valamelyik harcmezõn, akkor kapásból képek ezreit fotózza el az éppen nyilatkozó fõhõsrõl, aki 35 ezer ellenséges katonát gyõzött le diadalmasan egy pisztollyal és fejkendõvel. A harctéren fekvõ hullák tucatjai természetesen nem érdeklik a sajtósokat, mert õk nem olyan hiénák. Amit a fõhõsön kívül még lefotóznak, az max. az amerikai zászló, ami véresen és szakadtan, de büszkén lobog egy vietnámi katona szemüregébe szúrva.
-Ha valaki a Forma 1-en mozdulatlanul "sorozatfotóz" egy 300 km/h-val száguldó versenyautót, akkor a kocsi mindig pontosan a kép közepén marad.
-Egy papírképrõl korlátlan mértékû nagyítás készíthetõ, így váratlan részletek kerülnek napvilágra. (Blow-up , Nagyítás c. film)