"Bilal ugyanis telerakta digitális szereplõkkel a filmjét, de nem csak statiszta szerepekben, hanem olykor teljesen „normális” emberi szerepekben is. Néhány fontosabb mellékszereplõ animált, míg mások statiszták, és bárhogy töri rajta az ember a fejét, nem lelni a logikát abban, ki milyen alapon mesterséges, avagy valódi."
"Mivel azonban az animált szereplõk kidolgozottsága és mozgása teljesen változó színvonalon mozog, ez még akkor is kizökkenti a nézõt, ha hajlandó lenne megbocsátani a látszólag logikátlan rendezõi döntéseket."
A változatosság gyönyörködtet. Miért kéne birka módjára bekajálni újra és újra ugyanazt az egyértelmû, kiszámítható, kényelmes sémát?
Pont az a mulatságos a dologban, hogy szeszélyesen alkalmazza a technikát és élõ szereplõket, ettõl felszabadult, eredeti a dolog. Ne kívánd a sablonokat.
Így is maradt a filmben épp elég.
"Ez talán prózában mûködne, ha pár mondattal megalapozná egyes események elõzményét, vagy kapcsolódását az addigiakhoz, de Bilal és sok kortársa úgy gondolja, hogy a képek elegendõek."
Elegendõek is. Talán azt akarja, hogy használd egy kicsit az agyad, ne csak ülj passzívan a székben, hm? Mond valamit az a szó, hogy képzelõerõ, fantázia? :)
Visszautalok fentebbre: Miért lenne követendõ az egyszerû, kényelmes, kiszámítható út?