Nagyon sima volt Keita kapufája után. A három kupadöntőnk közül messze ez volt a legkönnyebb, kb. mint a Monaco elleni két meccs. Dani Alves pedig tényleg hatalmas, még ha szerencséje is volt a kapáslövéssel, mert tuti nem így akarta. Mekkorát tud fordulni a világ. Másfél hónappal ezelőtt remélni se mertünk hasonlót tőle, ha egy Juve-drukkert megkérdezel jó igazolás volt-e, nem kezdett volna áradozni róla. Azóta pedig egyértelműen a legjobb formában lévő játékosunk.
Csöves felhozta, hogy 10 évvel ezelőtt nyertük meg a Serie B-t, nekem meg az jut eszembe Sandrót és Alvest nézve, hogy hova jutottunk kevesebb, mint 10 év alatt. Az első osztályba feljutás után Molinaro, Zebina, Grygera, (akkorra már béna) Grosso, De Ceglie, stb. Ilyenek voltak a szélsőhátvédeink évekig. Még egyszer érdemes átfutni ezen a névsoron, aztán a két brazilra gondolni. Persze mások voltak a csapat lehetőségei, de a többi poszton nem voltunk közel se ennyire lemaradva a mostanihoz képest. Az más kérdés, hogy most már Alves nem is szélsőhátvédet vagy wing backet játszik, de akkor is, ő és Sandro is a posztján a világ 3 legjobbja között van. Az meg Allegri érdeme, hogy mindketten mennyit fejlődtek védekezésben, mióta a csapathoz érkeztek.
Egyetlen negatívum, hogy a helyzetkihasználás (leginkább Higuian, de néha Dybala vagy mások) továbbra se túl jó, de legalább az elmúlt meccseken akkor hagytuk ki a nagyobb helyzeteket, amikor nem volt feltétlen szükséges berúgni őket. A Real elleni döntő totál fifti-fifti lesz mint egy pénzfeldobás, apróságokon fog múlni.