valahogy így. mindenki a másikat hibáztatja, más nyakába varrja a felelõsséget, és mástól vár megoldást ahelyett, hogy magáénak tekintené a problémát, és tenne vmit a javításáért. ez mindenhol így van.
ami az oktatásügyet illeti, totál káosz van. hogy a tanár vagy a diák vagy politikusok felelõssége, elég nehéz lenne eldönteni.
1.) van egy hagyományos, rosszul mûködõ, egyre inkább degeneráló rendszer, amit most nem lehet reformálni.
2.) olyan pedagógusoknak kellene diplomát adni, akik tényleg megfelelõek a feladatra (nálunk olyan emberek vannak, akik félig szellemi fogyatékosak - ez most nem vicc, és nem tudják elkerülni, hogy lediplomázzanak, ha megcsinálják az összes tanegységet).
3.) fizetni is kellene nekik - az értelmesebb társaság nem pedagógusként dolgozik.
4.) kellene egy kis pénz az iskoláknak, hogy használható felszereléseket és szemléltetõeszközöket tudjanak venni, vihessék a gyerekeket kirándulni, tapasztalatból tanítsanak meg dolgokat, ne a könyvbõl.
5.) amíg létezik A B C besorolás az osztályok megkülönböztetésére (és még sok egyéb), addig a gyerekek rangsorolva vannak. teljesül a Pygmalion effektus: C-s vagy, hülye vagy. ha azt mondják rólad, hogy hülye vagy, egy idõ után hülyeségeket csinálsz. késõbb pedig már el is hiszed.
6.) olyan alapvetõ pedagógiai hibák vannak az iskolákban és az órákon, amiken a most tanítók nem fognak tudni változtatni.
tehát kell egy jó kormány, sok pénz és támogatás, egy megfelelõ egyetemi képzés, jó és alkalmas tanárok, egy jól felszerelt iskola és hozzá is láthatunk...