De nem volt sima, mert Gibson rendezte. Ha pl. egy Jancsó kaliberû vén majom rendezi, pl. tuti elkerülöm. Ha l. uezt Spielberg, akkor nem. Gibson sem az a béna rendezõ fajta. Ez van. Gibson neve eléggé számított nálam, de érdekelt a téma is. A Passió, vagyis a szenvedés ábrázolása úgy volt megcsinálva, ahogy egy korbácsolás a szadista idõkben t9örténhetett. Ugyanez a keresztrefeszítéssel, ami szintén nem volt egy leányálom. Amikor 1972-ben megcsinálták a Tyl Ulenspiegelt a belgák, akkor alapból úgy indult a film, hogy megégetik az apját. Ott is elég naturalisztikuszan volt ábrázolva. Ez nem egy rockopera volt, ahol a zenére kell figyelni, meg a Szupersztárságra, nem is egy karácsonyi Krisztusfilm, ahol megpróbálnak belezsúfolni mindent és már az alatt megfullad a történet. Nem is egy antiszemita film, ahol az lett volna a lényeg, a zsidók milyen szemetek, megölték Krisztust. Ez arról szólt, ami a Bibliában csak körül volt írva, pár sorral elintézték. Gibson nem siklott el a részletek felett. Mert ez volt a mondanivalójának lényege, vagyis amiért tulajdonképpen Krisztus és a keresztény vallás ma még ma is létezik: a PASSIÓ, hogy szenvedésével magára vette a világ bûneit.
Arról, hogy mit szenvedhetett, még soha sem esett róla szó. Elintézték azzal, hogy szenvedett. Most elõször mutatták be, hogy mennyit is.
A Star Warsban el sem tudta képzelni az ember, hogy pl. Yoda a maga mély növésével, hogy a fenébe tud és lett jedi mester, miként tud harcolni. A második részben megtuttuk. Kicsit röhejes volt, de ez még kimaradt a SW körülírásából. A Ryanben rohadtul megmutatták, milyen is lehetett a partraszállás. Az sem volt semmi. Érdekes, hogy akkor senkit sem zavart, hogy Spielberg egy bizonyos képet is lefestett a szenvedésrõl, ami az Omahan volt. Azóta két három nagy háborús film készült. Az õrület határán, ami azért "bukott" mert mindenki naturalisztikus háborúra várt a SPR után, a Windtalkers, ami szintén nem a vérességérõl volt híres, ott ráadásul a sztori is sántított, aztán az Elit alakulat, ahol Hanks-és társai visszatértek a gyökerekhez.
Gibson is megpróbálta megmutatni, milyen lehetett valójában az utolsó 12 óra, a maga véres valójában. Meg is lett az eredménye. Az embereknek vizualitásbeli igényeik vannak. Hollywood egyre véresebb lesz. Anno az atomot sem robbantották fel soha. 1 mpel a vége elõtt mindig megállt az óra. A Clancy adaptációban letarolták az egész várost.
Sajnos rájöttek a rendezõk, hogy ez kell a népnek.
Pl. a játékok közül a SOF is azért futott be sikert, mert darabolták a jónépet benne. Ha az csak egy egyszerû fps, akkor annak erõsen gyengécske és unalmas lett volna.
Egyszerûen ekkorát változott a világ. Az embereknek vér kell, meg szenvedés naturalisztikus bemutatása. Régen pont az ellenkezõje volt igaz.
Itt a téma, a megvalósítás és a rendezõ személye számított, de külön külön nem lett volna sikeres.