"Öncélú", na ezzel a kommenteddel sem fogod a neved beírni a legnagyobb keresztény teológusok panteonjába. =)
Mielõtt szétfikázzátok Mike-ot ezért a megjegyzéséért, azért érdemes valamin elgondolkodni.
A film kellõképp durva a leírások alapján, mindenki hûledezik tõle. Vajon miért? Elvileg az Újszövetségben pontosan le van írva az egész. Ezek szerint senki sem gondolta volna át az egészet, senki sem élte bele magát a tényleges szenvedésbe?
Meg lehet nézni, hogy a templomi Krisztus-ábrázolások is mennyire elütnek a film vérben fürdõ Krisztus képétõl. De akár nézhetnénk a Krisztus-szobrok felszögelési módjait (tenyéren keresztül).
A kérdés csak az, hogy ezen ábrázolások mikéntje változtat-e bármit is a keresztényeknek az utolsó órához való viszonyán? Vajon vallásosabb lesz-e valaki attól, hogy szinte a szeme láttára szögelik fel Krisztust a keresztre? Szerintem nem(*), és éppen ezért valahol igaza van Mike-nak, hogy az erõszak ilyen töménységû használata valahol tényleg öncélú.
*: Sõt, valójában rossz is, mert elvonja a figyelmet magáról a tanításról. A szenvedéssel Jézus emberi mivoltát erõsíti fel, pedig ennél a résznél nem a halálfélelem, nem a korbácsütés, nem a húsba hatoló szög a lényeg, hanem az önfeláldozás az emberek bûneiért, a megváltás.
U.i.: Az események miatt, meg a film jellege miatt amúgy is megemlíthetõ az igazán nagy botrányt kavart Krisztus-film, a Krisztus utolsó megkísértése. Én azt azért tartom jobbnak, mert az gondolkodásra késztet ugyanezen események kapcsán felmerülõ kérdésekrõl, próbára teszi az ember hitét.