Egy új szimuláció alapján számos olyan sötét anyagcsomó lehet a Tejútrendszer közelében, amely nem fejlõdött galaxissá.
Az elmúlt évek elméleti modelljei alapján sokkal több apró csillagvárosnak kellett keletkeznie a Világegyetem kezdeti idõszakában, mint amennyit jelenleg látunk. A hiány magyarázatára több elgondolás is napvilágot látott. A szakmai körökben legnépszerûbb változat szerint szép számmal léteztek ilyen törpegalaxisok, de azok nagyobb része más galaxisokba, például a Tejútrendszerbe olvadt bele.
Egyes szakemberek szerint azonban ez sem oldja meg a problémát. Jurg Diemand és Piero Madau (University of California, Santa Cruz) a NASA egyik szuperszámítógépével futtattak le egy szimulációt, amely a láthatatlan tömeg viselkedését szimulálta. A Világegyetem anyagának nagyobb részét kitevõ láthatatlan vagy sötét anyag ugyanis döntõ szerepet játszik a fénylõ, látható anyag összesûrítésében, így erõsen befolyásolja a galaxisok keletkezését.
A több mint 300 processzorból összekapcsolt szuperszámítógép több hónapon keresztül dolgozott a kalkuláción, amelyben a láthatatlan tömegbõl képzõdõ anyagcsomók hierarchikus összeolvadását, növekedését vizsgálták. A modell kiindulási paramétereit a WMAP-szondának a Világegyetem korai állapotáról készített legfrissebb mérései szerint választották meg. A szimuláció az Õsrobbanást követõen kb. 50 millió évvel indult, és 234 millió képzeletbeli objektum kölcsönhatását tanulmányozta 13,7 milliárd évnek megfelelõ idõtartamon keresztül.
A modell alapján a Tejútrendszer mai halojában (a Galaxis korongját övezõ gömb alakú térrészben) sok ilyen kisebb anyagfelhõ maradt. Bizonyos hányaduk annyi normál gázt vonzott magához, hogy késõbb hagyományos galaxisokká fejlõdött.
Az eredmények alapján nagyságrendileg öt, egyenként 30 millió naptömegû ilyen sûrûsödést, valamint sok kisebb csomót várhatunk a halo belsõ tartományában. Ám jelenleg ebben a zónában mindössze egyetlen ilyen anyagcsomót ismerünk, a felbomlóban lévõ Sagittarius-törpegalaxist. A Tejútrendszer tágabb környezetében is több törpegalaxis várható: a ma ismert 15-höz hasonló anyagcsomóból a szimuláció alapján közel 120-nak kellene lennie. A nagy kérdés: ha tényleg ilyen sok volt belõlük, hová lettek?
Mint fent említettük, egyes modellek alapján ezek mind nem olvadhattak a Tejútrendszerbe. Elképzelhetõ, hogy nem is alakultak hagyományos galaxisokká, hanem láthatatlan csomókként maradtak fent. Ha a legelsõ csillagok ultraibolya sugárzása erõsen felforrósította a gázt, elképzelhetõ, hogy egyes láthatatlan csomóknál a normál gáz nem tudott az összesûrûsödni. De azt sem zárhatjuk ki egyelõre, hogy bizonyos csomóknál ma még ismeretlen jellemzõk akadályozták meg a gáz összesûrûsödését.
A Tejútrendszert övezõ halo képe kb. 3,4 milliárd évvel ezelõtt, a láthatatlan anyagot narancsos színnel jelölve (a kép számítógépes modell alapján készült). Az ábrázolt 2,5 millió fényév átmérõjû zónában sok kis csomó figyelhetõ meg, amelyeknél lényegesen kevesebb törpegalaxist ismerünk a közelben (J Diemand/M Kuhlen/P Madau/UCSC)
A szimuláció alapján Galaxisunk belsõ vidékén is sok a láthatatlan tömeg alkotta anyagcsomó, amelyek idõnként a korong alakú fõsíkon is áthaladnak. A modell alapján tehát a Tejútrendszer láthatatlan anyagból álló haloja messze nem homogén, és közel 10 ezer darab, néhány ezer fényév átmérõjû jelentõs sûrûsödést tartalmazhat - amelyeknek egyelõre a nyomát sem látjuk.