A Cassini-ûrszonda infravörös felvételeinek és radarméréseinek kombinálásával minden korábbinál pontosabb képeket és domborzatmodelleket nyertek a Szaturnusz Titan nevû óriásholdjának felszínformáiról. Az egyik legérdekesebb eredmény egy tektonikus eredetû hegyvonulat azonosítása.
A munka során a 2006. október 25-én készült eddigi legrészletesebb infravörös felvételeket használták fel, amelyeken 400 méteres részleteket is sikerült azonosítani.
A legérdekesebb felszínforma a déli féltekén mutatkozó hegység volt, amely kb. 150 km hosszú, 30 km széles és mintegy 1,5 km magas. Egyenes csapása arra utal, hogy tektonikus folyamatok hozták létre, és nem például becsapódásoktól keletkezett. Eredetére két lehetõség jött szóba, és mindkét esetben a földi kõzetlemezekre emlékeztetõ szilárd felszíni táblák (esetünkben jégtáblák) elmozdulása történhetett.
A hegyvonulat kialakulhatott két ütközõ tábla találkozási vonalán összepréselõdõ és feltornyosuló anyagból, de ennek az ellentéte is elképzelhetõ: egy tágulási zónában is létrejöhetett. Hasonló jelenségre kerül sor a földi óceánközépi hátságoknál, ahol a friss anyagtól és a belsõ hõ okozta tágulástól kiemelkedik a felszín, és új kéreg képzõdik.
A hosszanti hegyvonulatot a jelek alapján szerves anyagok borítják, és egyes részei felhõk alatt rejtõznek. A magasabb területein lévõ fehéres foltok metánhó avagy egyéb szerves anyagok borította csúcsok lehetnek - de az is elképzelhetõ, hogy magas szintû felhõket látunk itt a felvételeken. Ez az eddig azonosított kiemelkedések közül a legnagyobb a Titanon.
Az alábbi ábrákon az október 9-i és 25-i közelítés felvételeinek kombinálásával összeállított képek láthatók. Balra fent a Titan egyik egész féltekéje látható, jelölve a kérdéses terület, amely kinagyítva balra lent figyelhetõ meg. A bal felsõ felvétel középtáján mutatkozó kerekded, sötét alakzat feltehetõleg egy nagy becsapódásos medence. A színek nem a valódi állapotot tükrözik, a kék árnyalat az 1,3 mikrométeres, a zöld a 2 mikrométeres, a vörös pedig az 5 mikrométeres hullámhosszakat mutatja. Maga a hegyvonulat legrészletesebben jobbra figyelhetõ meg, a cikcakkos peremû kép kivágaton.
A Titan és rajta a hegyvonulat. Jobbra a kinagyított képen a hegylánc látható, ahogy jobbról lentõl balra felfelé halad (NASA, JPL, Univerity of Arizona)
A holdon eddig megfigyelt felszínformák közül ez utal legerõsebben a földi lemeztektonikához hasonló folyamatok létére. A hegyvonulat hosszú és egyenes alakja alapján, a kéreg elég erõs ahhoz, hogy legalább egy 1,5 km magas kiemelkedést megtartson. A Titanon látható sötétebb egyenes vonulatok már korábban is utaltak sajátos, de globális tektonikai folyamatokra, azonban azok csak albedo-alakzatok voltak, és a képek mellett nem volt elég domborzati adat az értelmezésükhöz. A jelenlegi megfigyelés alapján tehát tektonikus eredetû hegyvonulatok a Föld és a Vénusz mellett a Titanon is elõfordulnak (most nem számítjuk ide a többi jégholdon mutatkozó kisebb, néhány 100 m magas vonalas szerkezeteket).
A hegyvonulat mellett dûnemezõk is látszottak az októberi közelítés során készült felvételeken, ezek jellemzõi alapján elképzelhetõ, hogy szerves anyagokból állnak. Emellett egy legyezõ alakú, éles peremû, vulkáni lávafolyásra hasonlító képzõdményt is találtak.
Balra egy világos, kerekded alakzatból (feltehetõleg egy vulkáni kráterbõl avagy kalderából) kiinduló, jobbra felfelé elnyúló, szintén vulkáni eredetû lerakódás látható. Egyelõre pontosan nem tudni, hogy a világos sáv lávatakaró, vagy a kitörés után visszahullott és közben a szél által elfújt vulkáni törmelék lerakódása. Mindenesetre ez újabb érv amellett, hogy a hold felszínén jeget produkáló "tûzhányók" vannak.