A Mars Global Surveyor ûrszonda méréseinek elemzésével elsõ alkalommal készült áttekintõ felmérés az éjszakai felhõzet eloszlásáról, az Opportunity marsáró pedig elsõ alkalommal figyelte meg konvektív felhõk kialakulását a Marson.
Sokáig nem tudtuk, hogy képzõdnek-e felhõk a Mars éjszakai féltekéjén a légkörben. Az elsõ éjjeli felhõkre utaló jel néhány éve, az akkor még tökéletesen üzemelõ Mars Global Surveyortól érkezett (a szonda mûködését sajnos azóta befejezte). Az éjszakai felszín hõmérséklete több alkalommal a vártnál kb. 20 fokkal magasabbnak mutatkozott az északi félteke alacsony szélességû területein. A jelenséget könnyen magyarázhatja éjszakai felhõzet, mivel - akárcsak a Földön - a felhõk visszaverik a felszínrõl származó hõsugarakat, így azt nem engedik annyira lehûlni, mint derült idõben.
John Wilson (NOAA) és kollégái három marsi éven keresztül végzett megfigyelésekbõl részletes képet állítottak össze az éjszakai felhõk tér- és idõbeli eloszlásáról. Ehhez a hõmérsékleti értékek mellett a MOLA lézeres magasságmérõ adatait is felhasználták: amikor a szondáról kibocsátott lézersugár felhõkkel találkozott, erõsen szóródott, aminek mértékére a visszavert jel erejébõl lehetett következtetni.
A felmérés rámutatott, hogy éjszaka jellegzetesen ott mutatkoznak felhõk, ahol a felszín a vártnál melegebb marad - ez egybevág a várakozásokkal. Kiderült továbbá, hogy az éjszakai felhõk kb. ötször vastagabbak, illetve sûrûbbek nappali társaiknál. A felszínhez viszonylag közel, alacsonyan vannak, akár ködnek is tekinthetjük õket. Az északi félteke nyara idején a legelterjedtebbek, ekkor kiterjedt gyûrût alkotnak a egyenlítõ térségében.
A felhõk többsége nappal eltûnik, mivel a hõmérséklet a légkör egyes részeiben akár 100 fokkal is meghaladhatja az éjszakai minimumot, a lebegõ jégkristályok pedig elszublimálnak. A napfelkelte után a melegedés ellenére megmaradó felhõk feljebb emelkednek, és általában csak a magas hegyek, elsõsorban a vulkánok felett maradnak meg. Naplemente környékén aztán ismét süllyedni és vastagodni kezdenek.
Felhõk az Opportunity rover felett az Endurance-kráternél (NASA, JPL)
Felhõk az Opportunity rover felett a Victoria-kráterközelében. A fátyolfelhõket néhány mikrométeres jégkristályok alkotják. Az ilyen fellegek gyakoriak az egyenlítõ térségében, amikor a bolygó a Naptól távol jár (NASA, JPL, Cornell)
A fenti képekhez kapcsolódik az Opportunity marsjáró egyik késõbbi megfigyelése, amelynek keretében elsõ alkalommal sikerült a feláramló levegõtõl kialakuló konvektív felhõk képzõdését és mozgását megfigyelni. A jelenséget 2006. október 2-án délután örökítette meg a rover, kb. 25 fok magasan a horizont felett.
A mellékelt animáció 10 képkockája egymás után, 32 másodperc különbséggel készült (az eredeti, nagyfelbontású változat a NASA honlapjáról tölthetõ le). A felvételsorozat 5 perce alatt a felhõk a felszínhez viszonyítva változatlan helyen képzõdtek, amely arra utal, hogy egy forró levegõjû feláramlás hozza létre õket. Utóbbi a felszín egy adott, erõsen felmelegedõ területérõl indult felfelé. A felhõk 5 és 25 km közötti magasságban voltak, és kialakulásuk után nyugati irányba mozogtak 2,5 és 12,5 m/másodperc közötti sebességgel. Jégkristályok vagy túlhûlt vízcseppek alkothatták anyagukat.
Informatika és tudomány
