A galaxisfejlõdés izgalmas pillanatára vetettek új fényt a világ legnagyobb távcsöveivel.
A tudományos közéletbe frissen bekerült felvétel korunk legkiválóbb és legnagyobb teljesítményû csillagászati eszközeinek (HST, VLT, Spitzer, Chandra, Keck) együttmûködésében készült és végre magyarázatot ad néhány régi keletû, de annál nyugtalanítóbb kérdésre: hogyan alakulnak át a gázanyagban gazdag spirálisok gázban szegény irreguláris vagy elliptikus galaxisokká és honnan jönnek a nagy halmazok galaxisközi terében "kószáló" otthontalan csillagok milliói.
Jelenleg, azaz a lokális Univerzumban mintegy fele-fele arányban találunk gázban gazdag, illetve szegény galaxisokat, miközben 6-7 milliárd évvel ezelõtt ez az arány öt az egyhez volt a nagy mennyiségû gázanyagot tartalmazó, és így aktív csillagkeletkezést mutató csillagvárosok javára. Utóbbiak fõként a galaxishalmazok peremén, viszonylag ritkábban kitöltött régiókban figyelhetõk meg, míg a csillagontást nem vagy alig mutató irregulárisok és elliptikusok a zsúfolt galaxishalmazok közepén találhatóak.
Az új felvétel ritka és érdekes pillanatképet rögzít a galaxisok evolúciójának milliárd éves idõskáláján. Az Abell 2667 galaxishalmazt ábrázoló kép bal felsõ sarkában lévõ különös alakú spirálist 3 és fél millió km/h sebességre gyorsítja a halmazban lévõ sötét anyag, forró gáz és a több száz egyéb galaxis egyesített gravitációs ereje. Az ütközés során fellépõ kölcsönhatások (az ún. "torlónyomásos lecsupaszítás" jelenségén keresztül) szinte kitépik a tõlünk kb. 3,2 milliárd fényévre lévõ balsorsú galaxis csillagait és teljes gázanyagát.
A Hubble Ûrtávcsõ felvételén a bal felsõ sarokban látható a szerencsétlen sorsú széttépett galaxis, amint ütközik az Abell 2667 halmaz anyagával. A kép jobb oldalán eltorzult ívek: gravitációs lencsézés nyomai.
A galaxishalmaz kb. 10-100 millió fokos, töltött részecskékbõl álló gázanyaga kifújja a behulló galaxis anyagát – hasonlóan ahhoz a jelenséghez, amikor a napszél létrehozza az üstökösök gázokból, ionokból álló csóváját, ezért a Luca Cortese (Cardiff-i Egyetem) vezette kutatók Üstökös-galaxis névvel illetik a végzete felé rohanó objektumot. A kb. 1 milliárd évig tartó folyamat során a galaxis magjában ugyan egy idõre beindul a csillagképzõdés a külsõ árapályerõk következtében, végsõ soron mégis csillagok milliói válnak "hajléktalanná", azaz dobódnak ki a halmazközi térbe, míg végül egy gázban szegény, idõs, vörös színû csillagok által uralt "galaxistetemet" kapunk...
Informatika és tudomány
