Három nyílt csillaghalmaz vizsgálatával sikerült igazolni, hogy az ilyen csoportosulások jól használhatók a Tejútrendszer fejlõdésének rekonstruálására.
A Tejútrendszer múltjába az eltérõ korú csillaghalmazok vizsgálatával pillanthatunk be. A Galaxisunk fejlõdése során született csillaghalmazok a kialakulásuk helyén és idején jellemzõ kémiai összetételt õrizték meg. Mivel az évmilliárdok során számtalan nyílthalmaz keletkezett, ezek az idõs földi kõzetekhez, esetenként fosszíliákhoz hasonlóan az eltérõ idõszakok jellemzõit viselik magukon.
Bár a fenti elgondolás ideális képet fest arról, miként lehet a Tejútrendszer múltját rekonstruálni, a gyakorlatban nehéz használható, konkrét eredményeket nyerni. Gayandhi De Silva (ESO) és kollégái a VLT-rendszerrel három nyílthalmazt vizsgáltak Galaxisunkban. Az ilyen csillagcsoportosulások régen és ma is keletkeznek Tejútrendszer fõsíkjában, és míg idõsebb képviselõik közül a kisebbek mára felbomlottak, a nagyobb tömegûek akár 10 milliárd évet is megélhetnek.
Elsõként a Collinder 261 jelû, galaxisunk belsõ vidékén található, 5 és 11 milliárd év közötti korú nyílthalmazt tanulmányozták a VLT UVES spektroszkópjával. Itt 12 fényes vörös óriásban határozták meg nátrium, a magnézium, a kalcium és a vas gyakoriságát. Sikerült megállapítani, hogy a halmazon belül az egyes csillagok összetétele erõsen hasonlít egymásra. Eszerint a keletkezésükkor jellemzõ összetételüket viszonylag pontosan õrizték meg az évmilliárdokon keresztül - tehát jól használhatók galaxisunk fejlõdésének rekonstruálására.
A továbbiakban a HR 1614 és a Hyadok halmazra is elvégezték a mérést. Sikerült megállapítani, hogy az egyes halmazok tagjainak összetétele itt is nagyon hasonló, egy-egy halmaz tehát igen homogén. Ugyanakkor a három halmaz erõsen különbözik egymástól: míg a Collinder 261 a galaktikus fõsík keletkezésének idejébõl maradt vissza, társai sokkal késõbb születtek.
Egy vizsgált meteorit (Dauphas, UC)
A Tejútrendszer fejlõdésére, de különösen korára egyéb módszerekkel is következtethetünk. Az uránium 238-as és a tórium 232-es izotópok ún. r-folyamattal, azaz gyors neutronbefogással keletkeznek, elsõsorban a szupernóva-robbanások heves folyamatai közepette. A két elem és egyes izotópjainak kialakulását a csillagfejlõdési modellek sajnos nem tudják pontosan elõrejelezni. Nicolas Dauphas (Enrico Fermi Institute) a meteoritokban és a halo fémszegény csillagaiban mért arány alapján a Tejútrendszer kora 2 milliárd éves hibával 14,5 milliárd évet kapott, amely jól illeszkedik a Világegyetem 13,7 milliárd éves korához.