Legalább ötvenezer galaxis az égbolt zsebkendõnyi területén: a Hubble Ûrtávcsõ legújabb mélyképe.
A Göncölszekér szomszédságában található az az 1,1×0,15 fokos égterület, melyrõl a Hubble Ûrtávcsõ Advanced Camera for Surveys (ACS) mûszerével elkészítették a galaxisfejlõdés különbözõ fázisait páratlan módon illusztráló legújabb "mélyképet" (deep field). A mozaikképhez mintegy 500 egyedi felvétel készült közel egy éven át. Az alábbi montázs jól érzékelteti, mennyire kis égdarabot rögzítettek: a bal oldali fotót Akira Fujii készítette, rajta kis téglalap jelzi felül a megörökített területet. Középen látható a teljes panorámakép, melyen több tízezer egyedi galaxis azonosítható a kb. két telihold látszó méretének megfelelõ mélyképen. Jobbra egy parányi szegmens, rajta távoli csillagvárosok százaival.
Galaxisok az Ursa Maior csillagkép parányi területén. A középsõ és a jobb oldali kép nagy felbontású változata itt és itt található.
Mint az várható volt, a galaxisok nem egyenletesen oszlanak el, hanem egy részük látszólag csoportokba tömörül, míg némelyek szétszóródtak az ûrben. Ez az egyenetlen eloszlás nyomjelzõként szolgál a láthatatlanul mindenütt jelen levõ sötét anyag koncentrációjáról: galaxisok ott keletkeztek erõteljesebben, ahol a sötét anyag nagy sûrûségben volt jelen.
A képek segítségével a különbözõ galaxisfejlõdési állapotokat nagyszámú mintákkal lehet egyszerre tanulmányozni. Párhuzamosan a HST méréseivel egy nagy nemzetközi kutatócsoport további ûrtávcsövekkel és földi óriástávcsövekkel is észlelte a kiválasztott égterületet, amelyrõl így teljes lefedettséget nyertek az elektromágneses színkép rádió, infravörös, látható, ultraibolya és röntgen tartományában. Az összehangolt kutatás célja a fiatal galaxisok felmérése volt a Világegyetem jelenlegi korának felénél, amikor is a csillagvárosok egy aktív keletkezési idõszak után egy nyugodtabb korszakba érkeztek.
Néhány érdekesség az eddigi felfedezések közül: a látómezõben található egy óriás vörös galaxis, melynek magjában két fekete lyuk is található; gravitációslencse-jelenség torzítja el számos távoli objektum képét, amint fényük az elõtérben található galaxisok gravitációs terében eltérül; nagy számban látunk különleges alakú, torz galaxisokat, melyek értelmezése még sok munkát fog adni az elméleti szakembereknek. A már létezõ eredményekbõl 19 szakcikket jelentet meg hamarosan az Astrophysical Journal Letters különszáma, de várható, hogy a következõ években további vizsgálatok százait fogja inspirálni a különleges galaxisfelmérés.