Ha a szépség a szimmetriával jár együtt, a frissen felfedezett Vörös Négyzet-köd a maga nemében az egyik legcsodálatosabb égboltunkon.
A különleges ködöt megörökítõ csillagászoknak nem okozott fejtörést az elnevezés: az alakja után nemes egyszerûséggel Vörös Négyzet névvel illetik. A név találó, annál is inkább, mert a kétfõs kutatócsoport egy korábban vizsgált köde a Vörös Téglalap elnevezést kapta. Peter Tuthill (Sydney-i Egyetem, Ausztrália) és James Lloyd (Cornell Egyetem, USA) csúcstechnikát vetett be a Vörös Négyzet szépségeinek felkutatásához: a 10 méteres Keck 2 és a Palomar-hegyi 5 m-es Hale-távcsövet, melyeken infravörös tartományban mûködõ adaptív optikák mûködnek.
A Vörös Négyzet-köd adaptív optikás, 1,6 mikronon készült felvételén mindössze fél ívperces égterületet látunk.
Az MWC 922 katalógusszámú objektum tõlünk körülbelül 5000 fényévre található a Serpens csillagképben, fizikai természetét illetõen pedig csak találgatásokra tudunk támaszkodni. Központi csillaga egy forró kék objektum, a körülötte levõ ködöt pedig valószínûleg összetett folyamatok alakíthatták ki. Szimmetriája rendkívül figyelemre méltó: a képet különbözõ szimmetriatengelyek mentén önmagára vetítve képelemre pontosan ugyanazokat a struktúrákat láthatjuk a csillag különbözõ oldalain.
A rendszerre a bipoláris ködként ismert két egyforma, egymással szembe nézõ kúpszerû üreg jellemzõ, de megfigyelhetõek még fésûszerû, küllõkre hasonlító sugárirányú fénylõ sávok, amelyek esetleg a periodikus anyagledobódások keltette "fodrok" árnyékai lehetnek a központi csillag közelében lévõ belsõ anyagkorongon. Számos hasonló kúpszerû forma ágyazódhat egymásba, egészen a komplikált rendszer központjáig, ahol egy hiperbolikus kettõs kúpot keresztez egy sötét sáv. Az általunk megfigyelt tökéletes szimmetriáért az a tény felelõs, hogy véletlenül pont élérõl látjuk a komplexumot.
Az ausztrál kutató honlapján olyan animált képeket is láthatunk, amelyek segítenek térben elképzelni ezt a hihetetlenül összetett, poláris gyûrûs rendszert. A Science c. tudományos folyóiratban hamarosan megjelenõ új eredmények fényében könnyebb megérteni (és vele együtt három dimenzióban elképzelni) a Nagy Magellán-felhõben 20 éve felfedezett szupernóva-robbanás (SN 1987A) hasonló szerkezetét, amelyet történetesen egy másik szögbõl látunk.