Elsõként sikerült a Neptunuszon túl húzódó Kuiper-övben olyan égitesteket azonosítani, amelyek egy õsi objektum széttörésével keletkeztek.
A 2003 EL61 és két holdjának modellje (NASA)
A Mars és a Jupiter közötti kisbolygóövben lévõ égitestek családokat alkotnak. Egy-egy családba hasonló térbeli helyzetû és összetételû objektumok tartoznak, amelyek valamikor egy-egy nagyobb õsi kisbolygó széttörésével és töredékeinek szétszóródásával keletkeztek. Kérdés, hogy hasonló csoportokat sikerül-e a Neptunuszon túl húzódó Kuiper-övben is lehatárolni.
Az ott található objektumokat korábban csak pályájuk jellege alapján sikerült csoportosítani -közülük a leghíresebb a Plútóhoz hasonló dinamikai helyzetû csoport, a Plútínók társasága. Összetétel szempontjából azonban eddig nem mutatkoztak hasonlóságok, és így nem tudni, hogy az egyes csoportok azonos szülõégitest széttörésével keletkeztek-e - ami a Plútínók esetében nem is túl valószínû.
A Kuiper-öv tagjait színképük és ebbõl durván közelített felszíni összetételük alapján három nagy csoportba soroljuk. Az elsõ csoportot a felszínükön sok fagyott metánjeget tartalmazó égitestek alkotják - ilyen például a Plútó, az Eris vagy a 2005 FY6 -, a másik osztályt azok az égitestek képezik, amelyek felszíne sok vízjégre utal, míg a harmadik csoport tagjai infravörös színképükben nem mutatnak semmilyen erõs, karakterisztikus jelleget.
A második csoporton belül is elkülönül néhány olyan objektum, amelynek spektrumában feltûnõen erõs a vízjég jelenléte. Ide tartozik a viszonylag nagyméretû 2003 EL61 és annak egyik holdja, továbbá az 1995 SM55, az 1996 TO66, a 2002 TX30 és a 2005 RR43. Ezek az objektumok térben is aránylag koncentráltan oszlanak el, a Kuiper-öv kisebb zónájában találhatók. A csoport legjelentõsebb tagja az 1960×1518×996 km méretû 2003 EL61, ennek tömege körülbelül 100-szor nagyobb, mint a fent felsorolt többi égitesté együttesen.
A 2003 EL61 esetében több érdekes jellemzõ alapján már korábban is feltételezték, hogy egy nagyobb objektum szétdarabolódásával keletkezett. Erre utalt viszonylag nagy, 2,2-3,3 g/cm3 közötti sûrûsége, közel 4 órás tengelyforgási ideje, azaz gyors pörgése, továbbá két, S/2005(136108)1 és S/2005(136108)2 jelû holdja.
Mike Brown (CALTECH) és kollégái az objektumot részletesebben is vizsgálták. Modelljeik arra utalnak, hogy a 2003 EL61 õse egy olyan Plútóhoz hasonló méretû égitest lehetett, amely nem sokkal a Naprendszer kialakulása után szétdarabolódott. Így maradt vissza a sûrûbb mag egy vékonyabb felszíni vízjégtakaróval, és keletkezett annak gyors forgása - amitõl pedig elnyúlt az alakja. A robbanás nyomán messzebbre repült töredékek pedig a fenti öt égitestet alkotják.
A széttörés során az illékonyabb metánjég könnyebben elszökött, míg a H2O-ból több maradt vissza - ezért mutatnak a csoport tagjai hasonlóan erõs, a vízjégre utaló elnyelési vonalakat. A széttört objektumok csoportja egyébként rezonanciában mozog a Neptunusszal, és 7-szer kerülik meg a Napot, míg a Neptunusz 12-szer teszi ezt. A jelenség keretében fellépõ gravitációs hatások révén az egykori töredékek többsége mára kiszóródhatott a térségbõl.
A modell viszonylag jól megmagyarázza a fenti megfigyeléseket, ugyanakkor sok megválaszolatlan kérdés is felvetõdik a csoport képzõdésével kapcsolatban. Mindent összevetve feltehetõleg sikerült megtalálni az elsõ olyan Kuiper-objektum családot, amelynek tagjai egy õsi égitest szétdarabolódásával születtek.