A SOHO napkutató ûrszonda mérései alapján minden korábbinál hatékonyabb napszél-elõrejelzõ rendszer készülhet. Az új, még fejlesztés alatt lévõ módszernek köszönhetõen már most körülbelül 20%-kal csökkent annak esélye, hogy a részecskezáporok váratlanul érjenek asztronautákat, illetve ûreszközöket.
A napkitörésekhez kapcsolódó részecskezáporok néhány területen komoly veszélyt jelentenek. Ilyenek például a Föld körüli pályán végzett ûrséták, a jövõbeli emberes holdexpedíciók alatt a bázison kívül töltött idõszakok, de a mûholdakra sem veszélytelenek a napszélben száguldó töltött részecskék. Amikor nagy mennyiségben és jelentõs energiatartalommal érkeznek, meghamisítják a méréseket, téves parancsokat vagy zárlatokat is okozhatnak. Elõrejelzésük kiemelten fontos, mivel az asztronautákat még idõben biztonságos helyre kell menekíteni, a mûholdakat pedig inaktív üzemmódba kapcsolni.
Az elõrejelzések fejlesztése terén nemrég komoly elõrelépés történt a SOHO COSTEP nevû detektora segítségével. Utóbbi a Napból érkezõ töltött részecskék energiáját vizsgálja. 1996 és 2002 között több napkitörés részecskezáporát is sikerült részletesen követni a segítségével.
Minden ilyen zápor alkalmával elektronok, protonok és kisebb mennyiségben nehezebb atommagok lökõdnek ki a Napból. Az elektronok kisebb tömegük révén nagyobb sebességre gyorsulnak, ezért valamivel korábban érkeznek hozzánk, mint a sokkal veszélyesebb protonok és az egyéb, nehéz atommagok.
A COSTEP segítségével tapasztalati kapcsolatot találtak a beérkezõ elektronok mennyisége és az utánuk várható atommagok fluxusa, valamint késési ideje között. A módszerrel sikerült 2003-ban négy nagyobb részecskezáport elõrejelezni, azok érkezése elõtt 7-74 perccel.
Bár a módszer még nem elég pontos, egyértelmû, hogy fejlesztésével fontos eszköz kerül a kezünkbe a napkitörések elleni védekezésben. A COSTEP eddig már egy teljes napfoltciklust vizsgált végig, és jelenleg is gyûjti az adatokat. A módszer már most kb. 20%-kal csökkenti az esélyt, hogy a részecskezáporok váratlanul érjenek asztronautákat, illetve ûreszközöket.
Az elektronok és a nehezebb atommagok érkezésének sémája (NASA, SOHO)
Szintén a napszél viselkedésével kapcsolatos új információkat szereztek a Wild- és az Ullysses-szonda adatainak vizsgálatával. Sandra Chapman (University of Warwick) és kollégái a fenti két ûreszköznek az elmúlt évek alatt rögzített adataiból próbálták a napszél térbeli szerkezetét feltérképezni.
A megfigyelések alapján a mágneses tér szerkezete fraktál jellegû, méghozzá csak a napfoltciklus maximuma környékén. Ekkor a részecskékkel együttmozgó mágneses térben különbözõ méretskálán ismétlõdõ mintázatok mutatkoznak. A jelenséget feltehetõleg az okozza, hogy ebben az idõszakban a mágneses erõvonalkötegek bizonyos rend szerint, jellemzõ periódussal és amplitúdóval mozognak, és ismétlõdõ nyomot hagynak a Napból kiáramló töltött részecskék eloszlásában.