A korábbi feltételezésekkel ellentétben feltehetõleg még nem szilárdult meg a Mars magja, bár mágneses teret már nem generál napjainkban.
A nagy nyomás modellezésére használt kamra (Andrew Stewart et al., Science)
A hagyományos elgondolások alapján a vörös bolygó magja csak élete elején volt aktív és folyékony. Ekkor a benne zajló áramlások mágneses teret hoztak létre, amelynek nyoma a felszín anyagába rögzülve fõleg az idõs déli féltekén figyelhetõ meg, váltakozó polaritású kõzetsávok formájában. Amikor pedig a bolygó csekély belsõ hõforrásai miatt a teret generáló dinamóhatás leállt a magban, a globális mágneses tér is megszûnt.
Egy új elgondolás alapján azonban más lehet a helyzet. Andrew Stewart (Swiss Federal Institute of Technology, Zürich) és kollégáinak modellszámításai a korábbitól eltérõ fejlõdési utat prognosztizálnak a Mars belsejére. Laboratóriumban szimulálták a vörös bolygóban uralkodó viszonyokat. Ipari gyémántból készült kamrájukban 40 GPa-t, azaz a földfelszíni nyomás négyszázezerszeresét is képesek elõállítani, amelyhez hasonló érték a Mars magában jellemzõ.
A kísérletek során a magban várható hõmérséklet és nyomásviszonyok közepette vizsgálták az anyag viselkedését. A hõmérsékletet 1500 K körül választották meg; a minta kémiai összetételénél azonban nagy bizonytalanság mutatkozott. A mag szilárd, avagy folyékony halmazállapota ugyanis erõsen függ - kevéssé ismert - kéntartalmától.
Utóbbi durván a marsi meteoritok alapján becsülhetõ meg, de egyelõre inkább csak találgatni lehet, hogy a vörös bolygó magjában mennyi kén fordulhat elõ. A vizsgálatokat ezért több, eltérõ kéntartalomra végezték el. A mérések az esetek többségében - még a marsi meteoritok alapján minimálisan becsült 10,6 százalékos kéntartalom mellett is - alapvetõen folyékony halmazállapotra utaltak, ami azt sejteti, hogy a bolygó magjában alig lehet szilárd anyag.
Mindez új megvilágításba helyezi a korai mágneses tér létének és mai hiányának kérdését. A számítások arra is rámutattak, a mágneses tér generálása nem csak attól függ, hogy folyékony vagy szilárd halmazállapotú-e a mag legnagyobb része. Az õsi mágneses tér megszûnését sem a mag megszilárdulása okozta mintegy 4 milliárd évvel ezelõtt a Marsnál. A Föld esetében a mágneses tér ma is generálódik; ennek fõ kiváltói a mag folyékony külsõ részében zajló áramlások - ezeket pedig a mag centrumában lassan halmozódó szilárd belsõ rész képzõdésekor felszabaduló hõ okozza. Ugyanakkor, ha a Marsnak ma sincs szilárd magja, akkor korábban sem lehetett. A kérdés tehát: mi hajtotta azt a kezdeti konvekciót, amely mágneses teret eredményezett? Talán a bolygó összeállásából visszamaradt hõ okozta a jelenséget - de pontos válasz erre egyelõre nincsen.
Egy további érdekes jelenség is felszínre bukkant a számítások alapján: elképzelhetõ, hogy idõvel szilárd fázis kezd kiválni a Mars ma is olvadt magjából. Erre feltehetõleg a külsõ rétegekben kerül sor, ahonnan a szilárd szemcsék lassan a centrumba süllyednek, megmozgatva az anyagot. Utóbbi folyamat során hõ is felszabadul, amely a mozgással együtt mágneses teret generálhat, ez pedig akár újból beindíthatja a dinamóhatást, és ismét mágneses tér övezheti majd a bolygót. A felszabaduló hõ a mag feletti köpenyben is aktív folyamatokat generálhat, ami idõlegesen "felébresztheti" a bolygó vulkanikus és tektonikus aktivitását. Mindez természetesen csak elmélet, a bizonyítékokra egyelõre várnunk kell.