Mozgófilm készült az M2-9 jelzésû planetáris köd változásairól, melyeket feltehetõen a központjában található két csillag kölcsönhatásai okoznak.
Az M2-9, vagy ismertebb nevén a Minkowski-féle Pillangó-köd, egy tõlünk kb. 2100 fényévre található planetáris köd, amelyet Rudolph Minkowski amerikai csillagász fedezett fel 1947-ben. (Érdemes megjegyezni, hogy az ismeretterjesztõ-népszerûsítõ irodalom legalább három másik objektumot ismer még Pillangó-ködként.) A köd érdekessége, hogy a központi objektum nagy valószínûséggel szoros kettõs rendszer, melyben két csillag kering egymás körül 120 éves keringési periódussal. A csillagpár egyik tagja egy fehér törpe, míg a másik egy vörös óriás, amely élete vége felé járva külsõ rétegeit fokozatosan veszíti el. A rendszer fejlõdésére vonatkozó elméleti számítások szerint a fehér törpe mintegy 1200 évvel ezelõtt robbanásszerû folyamatokon esett át, melyek nagysebességû irányított gázkilövellést, azaz jetet indítottak el. A modell szerint a kísérõ csillag lassú anyagvesztése, ill. a jet kölcsönhatása idézi elõ a ködben látható szerkezetek hossztengely mentén jelentkezõ imbolygását
A Pillangó-köd a Hubble Ûrteleszkóp egy korábbi képén.
A köd hatvan évvel ezelõtti felfedezése óta sokan tanulmányozták az objektum szerkezeti változásait. Legjellemzõbb a köd legfényesebb részleteinek nyugatról keletre irányuló vándorlása, ami miatt az 1980-as években pont fordítva nézett ki a köd, mint pár évvel a felfedezése után (l. az alábbi képen)
A Pillangó-köd 1952 és 1989 között. Jól látható az inverz képen sötét foltokként jelentkezõ fényes csomók helyzetének folyamatos változása.
Spanyol és amerikai tudósok R. Corradi (Isaac Newton Group, IAC) vezetésével több éves megfigyelés-sorozatot végeztek az M2-9-rõl. Ennek látványos eredménye az alábbi mozgókép, amelyen tanulmányozható a köd fejlõdése. Korábbi vizsgálatok már kimutatták, hogy a hosszanti irányú sáv nemcsak látszólagos fényjáték a ködben, hanem valódi gázsugár társítható hozzá. Ennek forrása a kettõs rendszer keringésével együtt mozog, s miközben a pályamenti mozgás csatolódik a két csillagszél ütközésével, kialakul a gázsugár enyhén imbolygó mozgása.