A Hubble Ûrteleszkóp legújabb felvételén egy gyönyörû kölcsönható galaxispár látható.
Az Arp 87 katalógusjelû galaxispár egyike az Univerzum közeli tartományaiban ma ismert több száz kölcsönható és összeolvadó galaxispárnak. Az objektumot elsõként Halton Arp katalogizálta a hatvanas években, miközben a különleges galaxisokat bemutató atlaszához (Arp's Atlas of Peculiar Galaxies) készített felvételeket a Palomar-hegyi 5 m-es távcsõvel és 1,22 m-es Oschin Schmidt-teleszkóppal. A Hubble Ûrteleszkóp nagyfelbontású felvétele azonban számos olyan részletet is megmutat a galaxispárból, melyek az Arp-féle katalógus negyven évvel korábbi technikai színvonalán még nem voltak detektálhatók.
Az Arp 87 galaxispár képe a Digitized Sky Survey digitalizált fotóján.
A kozmikus "tánc" két fõszereplõje a nagyobb méretû NGC 3808 spirálgalaxis, illetve kísérõje, az NGC 3808A. Az elõbbit majdnem a pólusa irányából látjuk, fõ jellegzetességei a csillagkeletkezési területekbõl álló fényes gyûrû, illetve a poros spirálkarok. A róla kiáramló csillagok, gáz és por gyûrût alkot a szintén spirálgalaxis kísérõ körül, amit a nagyobb komponenssel ellentétben az élérõl látunk. Az említett gyûrû merõleges a galaxis síkjára, ezért poláris gyûrûnek is hívjuk.
A Hubble Ûrteleszkóp felvétele az Arp 87 kölcsönható galaxispárról. A kép a WFPC2 (Wide Field Planetary Camera 2) mûszerrel 2007 februárjában kék, zöld, vörös és infravörös szûrõkön keresztül készített felvételek kombinálásával készült. Nagyfelbontású változata itt.
(NASA, ESA, Hubble Heritage Team [STScI/AURA])
Az Arp 87 és a hasonló összeolvadó párok esetében a galaxisok közötti anyaghíd csavarodott alakja arra utal, hogy a nagyobb galaxisból kidobódott csillagok és gáz egy részét a kisebbik csillagváros gravitációs mezeje befogta, ugyanakkor az egymásra gyakorolt kölcsönös hatás mindkét komponens alakját eltorzítja.
A kölcsönható galaxisok nagyon gyakran intenzív csillagkeletkezési folyamatok jeleit mutatják. Ilyenek például a fiatal csillagok okozta kék fény, az intersztelláris gáz emissziós vonalainak erõssége, illetve a felfûtött por távoli infravörös emissziója. Néhány összeolvadó galaxispár esetében a csillagkeletkezési ráta nagyobb, mint a környezõ Univerzumban bárhol. Az ilyen aktív csillagkeletkezési területeket tartalmazó galaxisokban például sokkal több kompakt és fiatal csillagokban nagyon gazdag szuper csillaghalmazt találunk, mint azt a galaktikus szomszédságunkban megfigyeltek alapján gondolták volna.
Az Arp 87 a Leo (Oroszlán) csillagképben figyelhetõ meg, távolsága körülbelül 300 millió fényév.