Nagy mennyiségû, valószínûleg kialakulóban lévõ bolygókezdemények ütközésébõl származó törmeléket találtak a Plejádok egyik csillagának környezetében.
A Taurus (Bika) csillagképben található Plejádok (M45, Fiastyúk) az egyik legközelebbi, kb. 400 fényévre található nyílthalmaz, mely – csillagfényes éjszakákon – szabad szemmel is gyönyörû látványt nyújt (az év ezen szakaszában egész éjjel megfigyelhetõ!). Bár a halmaz fõként a benne található hét legfényesebb, fiatal óriáscsillag, valamint a közöttük lévõ térrészt kitöltõ, világító ködösség révén közismert, valójában több mint 1400 csillagot tartalmaz.
J. Rhee (University of California, Los Angeles, UCLA) és munkatársai – a területrõl készített infravörös mérések elemzése során – rendkívül nagy mennyiségû port fedezett fel a HD 23514 jelû halmaztag csillag közvetlen környezetében. A nagyon fiatal (még kialakulóban lévõ), Napunkhoz hasonló tömegû csillagok esetében a jelenség nem annyira meglepõ, mivel fejlõdésük ezen szakaszában sûrû, porból és gázból álló korong veszi körül õket. Idõvel (mintegy 100 millió év alatt) azonban a csillagkörüli korong eloszlik: az anyag egy része a csillagba hull, míg más szemcsék beépülhetnek a születõ üstökösök anyagába, vagy – fokozatosan nagyobb testekké összeállva – végül kisbolygókat, ill. bolygókat hozhatnak létre.
A HD 23514 becsült életkora kb. 100 millió év, azaz a körülötte lévõ porkorong nagy része már eloszlott – a kutatók mégis igen nagy mértékû, portól származó infravörös többletsugárzást észleltek a környezetébõl. Magyarázatuk szerint ún. másodlagos porképzõdés zajlott le, azaz már kialakulóban lévõ bolygótestek gigászi ütközéseibõl származó törmelékanyag kering a csillag körül. A vizsgálatok szerint a nagy mennyiségû törmelék kialakulása az igen közeli múltban, mindössze az utóbbi néhány százezer évben mehetett végbe (sõt, akár még jelenleg is tarthat). Ugyanez a folyamat játszódhatott le Naprendszerünk Föld típusú, azaz kõzetbolygóinak keletkezése során (jelenlegi elméleteink szerint a Hold kialakulása is egy hatalmas ütközésnek köszönhetõ, melyben egy Mars méretû objektum csapódott a Földbe).
A Plejádok színes kompozit képe; a HD 23514 környezetének kinagyított képén egy fantáziarajz látható két bolygókezdemény ütközésérõl (I. Song, IPAC/CalTech és L. R. Cook, Gemini Observatory)
A kutatócsoportnak ez már a második ilyen jellegû felfedezése; két évvel ezelõtt az Aries (Kos) csillagképben lévõ, BD +20 307 jelû csillag esetében találtak hasonló eseményre utaló nyomokat. Ezután kezdtek szisztematikus keresésbe, melyhez a – már nem mûködõ – ISO és IRAS mûholdak, valamint a 8,1 m-es északi Gemini távcsõ (Mauna Kea, Hawaii) és a Spitzer ûrtávcsõ közepes és távoli infravörös tartományban készített méréseit használták fel.
Ez a két felfedezés azért különösen jelentõs, mert más csillagok körüli kõzetbolygók létére mind a mai napig nem sikerült közvetlen bizonyítékot találni. Rhee és munkatársainak eredményei viszont arra utalnak, hogy Föld típusú bolygók más csillagok körül is keletkeznek, melyeket reményeink szerint a jövõben közvetlenebb módszerekkel is sikerül majd detektálni.