Szerzõ: Csizmadia Szilárd | 2007. december 10., hétfõ
Egy magyar kutatócsoport vizsgálatai szerint jól mérhetõ hiány van a forró érintkezõ kettõscsillagok típusában a 10 és 16 ezer fokos átlaghõmérsékletû rendszereket tekintve, amelynek oka mindeddig tisztázatlan.
A csillagok tekintélyes hányada nem magányos, hanem kettõscsillag: két (vagy több) csillag kering az egymással alkotott közös tömegközéppont körül. Már korábban megállapították, hogy a különbözõ osztályú sárga-narancssárga színû fõsorozati csillagok legtöbbje az úgynevezett érintkezõ (kontakt) kettõscsillagok osztályába tartozik (kb. minden 400-500-ból egy). Az érintkezõ kettõscsillagok olyan kettõscsillagok, ahol a két csillag oly' rendkívül közel van egymáshoz, hogy összeérnek, és közös burkuk van.
Elméleti megfontolások alapján mindenféle színképosztályú fõsorozati kettõscsillagból kialakulhatna érintkezõ kettõscsillag, ha a két csillag egymás körüli keringésideje kellõképpen rövid. Mivel mások vizsgálatai szerint ténylegesen vannak minden színképosztályban ilyen nagyon rövid keringési idejû kettõsök, azt várjuk, hogy minden színképosztályban ki is alakulnak érintkezõ kettõscsillagok.
Csizmadia Szilárd (MTA Konkoly Thege Miklós Csillagászati Kutatóintézete), Klagyivik Péter (ELTE Csillagászati Tanszék), Marton Gábor és Spindler Szabolcs (ELTE Csillagászati Tanszék, egyetemi hallgatók) a lehetõ legtöbb – szám szerint 209 – érintkezõ kettõscsillag adatait vizsgálták meg részletesen, és azt találták, hogy a 10000 - 16000 Kelvin hõmérsékleti tartományban nincsenek érintkezõ kettõscsillagok. Ez nagyjából a B színképosztálynak felel meg, tehát kék érintkezõ kettõscsillagokat nem találtak a mintában.
A vizsgált rendszerek abszolút fényessége az átlaghõmérséklet függvényében. Jól látható ûr jelentkezik a vízszintes tengely 4,22 és 4,0 közötti értékeire, ami kb. 10 ezer és 16 ezer K-nek felel meg.
Több lehetõség megvizsgálása után a fenti kutatócsoport arra jutott, hogy nem az észlelések hiányossága, vagy egyéb statisztikai kiválasztási effektus az oka annak, hogy az ilyen érintkezõ kettõsök hiányoznak a szakirodalomból, hanem ténylegesen nincsenek, vagy csak nagyon kis számban léteznek közepesen forró kontakt kettõscsillagok.
A kutatócsoport számítógépekkel modellezte több szoros kettõscsillag fejlõdését a kialakulástól egészen a fõsorozat végéig, illetve addig, amíg érintkezõvé nem vált a rendszer. Arra jutottak, hogy számos olyan kezdeti feltételt (a két csillag tömege, fémessége és a kezdeti pályaperiódus) lehet találni, amelyekbõl a kettõscsillag kék érintkezõ kettõssé válik idõvel. Ha tehát ilyen rendszerek elméletileg kialakulhatnak, akkor miért nem látjuk õket?
A kérdés nyitott maradt. Elképzelhetõ, hogy valamiért a szükséges pályaperiódusokkal nem alakulnak ki a csillagközi anyagból ilyen kettõsök, esetleg az érintkezõ kettõsök belsõ fizikájában van olyan ma még nem értett részlet, ami megakadályozza, hogy ilyen kettõst megpillantsunk.
A fenti eredményeket taglaló cikk az Astronomische Nachrichten c. folyóiratban jelent meg (2007, AN 328. kötet, 821-824. oldal).
Informatika és tudomány
