Jól ismert galaxisok is új fényben tûnnek fel az elektromágneses spektrum röntgentõl az infravörösig terjedõ tartományában készült képek összegzésével.
Charles Messier katalógusában az 51. bejegyzés az Örvény-köd, a Canes Venatici (Vadászebek) csillagkép látványos galaxisa mintegy 30 millió fényév távolságban. Kedvelt távcsöves célpont amatõrcsillagász észlelések számára is, nem véletlen, hogy hét képeként is szerepelt már hírportálunkon. A klasszikus spirálszerkezet mintapéldájaként tekintett objektum közeli kísérõgalaxisa az NGC 5195, melynek gravitációs kölcsönhatása feltehetõen jelentõs szerepet játszott a spirálkarok kialakításában.
Az M51 kompozit képe röntgen (bíbor), ultraibolya (kék), optikai (zöld) és infravörös (vörös) felvételek kombinálásával. Felül az NGC 5195 kísérõgalaxis (forrás: Chandra Photo Album).
A Chandra röntgenobszervatórium legújabb sajtóközleménye (pontosabban fotóalbumának legfrissebb bejegyzése) az M51 páratlan szépségû és komplex információtartalmú többhullámhosszú kompozit képét ismerteti, amelyhez négy ûrtávcsõ felvételeit használták fel. A Chandra mellett a GALEX az ultraibolya, a HST az optikai, a Spitzer pedig az infravörös adatokat szolgáltatta, melyek mindegyike a galaxis más-más komponensét hangsúlyozza ki. A Chandra röntgenmérései számtalan pontforrást mutatnak meg, melyek fekete lyukakat és neutroncsillagokat jeleznek kölcsönható szoros kettõscsillagokban. Emellett a csillagközi térben jelen lévõ forró gázra utaló diffúz röntgenfénylés is látható. A HST és Spitzer felvételei a spirálkarokat, illetve a köztük levõ porfelhõket emelik ki, míg a GALEX a csillagkeletkezési régiók forró fiatal csillagaira érzékeny.