Szerzõ: Derekas Aliz - Kiss László | 2007. december 18., kedd
Példátlan pusztulást, s nyomában új csillagok keletkezését válthatja ki egy nagytömegû fekete lyukból származó gázkilövellés, melynek pontosan útjába került egy közeli kísérõgalaxis.
Eddig példátlanul romboló hatású galaxiskölcsönhatás szemtanúi lehetünk ûrobszervatóriumok (Chandra, HST, Spitzer) és a legérzékenyebb földi rádiótávcsövek (VLA, MERLIN) méréseinek kombinálásával. A nemzetközi együttmûködésben vizsgált 3C 321 jelzésû rádióforrás két galaxisból áll, amelyek egymás körül keringenek, tõlünk mintegy 1,4 milliárd fényév távolságban. A Chandra röntgenteleszkóp adatai szerint mindkét galaxis közepén egy nagytömegû fekete lyuk található, de a nagyobbik galaxis fekete lyukából intenzív gázkilövellés, azaz jet indul ki. A kisebbik galaxis – az esetleg benne kifejlõdött élõlények szerencsétlenségére – pedig éppen ennek a jetnek az útjába került.
A 3C 321 galaxis különbözõ hullámhosszakon készült képei összekombinálva (bíbor: Chandra, röntgen; vörös és narancs: HST ultraibolya és optikai; kék: VLA és MERLIN rádió).
Daniel Evans (Harvard-Smithsonian Center for Astrophysics) munkatársa, a kutatás vezetõje szerint már nagyon sok jetet láttunk galaxisok központi fekete lyukából kilövellni, de ez az elsõ alkalom, hogy megfigyelhetjük, amint a jet egyenesen becsapódik egy másik galaxisba. Ennek hatására rengeteg másodlagos hatás lép fel a célkeresztbe került csillagvárosban, melyek mindenféle problémát okozhatnak.
A fekete lyukból származó jetnek nagyon erõs a sugárzása, különösen a röntgen- és gammatartományban – nagy mennyiségben ez az ismert (földi) életformákra végzetes hatású. A sugárzás és a közel fénysebességgel áramló elemi részecskék óriási mértékben károsíthatják az útjukba kerülõ bolygólégköröket, pl. a földi ózonréteghez hasonló védõpajzs szinte teljesen megsemmisülne.
A 3C 321 röntgen, ultraibolya, optikai és rádió hullámhosszakon.
A relativisztikus jet hatása a kísérõgalaxisra valószínûleg igen jelentõs, mivel a két galaxis alig 20 ezer fényévre található egymástól, ami kevesebb, mint pl. a Nap távolsága a Tejútrendszer magjától. A VLA és MERLIN rádiótérképei egy világos foltot mutatnak a jet kísérõgalaxisba csapódásának a helyszínén, ami elnyeli és átalakítja a jet energiájának nagy részét. Az ütközés szétszakítja és elhajlítja a jetet, amirõl számítógépes animáció is készült (kis- és nagyfelbontású változatban egyaránt letölthetõ).
A felfedezés másik egyedülálló vonatkozása, hogy kozmikus értelemben az események idõskálája rendkívül rövid. A VLA és a Chandra képeinek apró részletei arra engednek következtetni, hogy a jet kb. 1 millió évvel ezelõtt kezdett el becsapódni, ami lényegében jelentéktelenül rövid idõ az egész rendszer életét tekintve. Mindez azt jelenti, hogy az ilyen események elég ritkák az Univerzum viszonylag közeli régióiban, azaz hasonló drámai kölcsönhatást nagyon ritkán "csíphetünk el".
Egy ilyen jet becsapódásának viszont nemcsak negatív hatásai vannak. Az események nyomán a kisebbik galaxis csillagközi anyagában beindulhat a csillagok, majd bolygók keletkezése, s így akár új élet is kialakulhat a kozmikus pusztulás hullámainak elcsitultával.