Elõször figyelték meg részletesen egy születõ csillag gázkilövelléseit
2008. január 8., kedd, 9:14
Elsõ alkalommal sikerült megfigyelni, amint egy születõ csillagot övezõ anyagkorong centrumából spirálisan repül ki a gáz, két hatalmas kilövellés formájában.
A HH-211 jelû objektum kettõs anyagsugara jobbra lent látható (A.A. Muench-Nasrallah, CfA)
A csillagok a csillagközi anyag hideg és sûrû felhõinek zsugorodásával születnek. A folyamat elindításához megfelelõ gázsûrûség, alacsony hõmérséklet és általában valamilyen külsõ behatás szükséges, amely megindítja a felhõ összehúzódását. A jelenség sok részlete pontosan még nem ismert: bizonyos folyamatok csökkentik a zsugorodó felhõ melegedését, mások pedig lassítják az egyre kisebbre húzódó anyagcsomó pörgését.
Az impulzusmegmaradás törvénye értelmében ugyanis miközben a felhõ zsugorodik, pörgése egyre jobban felgyorsul - ahhoz hasonlóan, ahogyan a piruettezõ jégtáncosnõ pörgése is felgyorsul, amikor behúzza karjait. A modellek alapján ha nem lennének fékezõ hatások, egy ilyen felhõ annyira felpörögne, ami megakadályozná a további összehúzódást, és egy kompakt égitest kialakulását.
Ezért létezniük kell olyan folyamatoknak, amelyek mérséklik ezt a felpörgést. Az eddigi modellek alapján ilyen hatással bírhat például a centrumban lévõ protocsillagból kiáramló intenzív csillagszél. A csillag elõdjébõl kinyúló mágneses erõvonalak az objektumot övezõ, korongot alkotó anyaghoz kapcsolódva a perdület egy részét a korongnak adják át. Hasonló jelenség keretében a protocsillag mágneses erõvonalai a távolabbi, de a zsugorodó felhõvel szomszédos ionizált anyagcsomókhoz is kapcsolódhatnak, ezzel is fékezve a központi tömeg pörgését. Emellett a protocsillag körüli korongban létrejövõ, hullámszerû anyagsûrûsödések is szállíthatnak el a központi perdületbõl.
Mindezek felett hasonló hatással bírhatnak még a korongok centrumából, azokra merõlegesen, nagy sebességgel kirepülõ anyagsugarak, avagy jetek. Ilyeneket már sok alkalommal észleltek születõ csillagoknál, de eddig még nem születtek olyan megfigyelések, amelyek bemutatnák, miként segédkeznek ezek az anyagsugarak a forgó anyagcsomó perdületének csökkentésében.
Ezúttal a HH-211 jelû égitestnél akadtak a fent keresett nyomokra, amely közel 1000 fényévre, a Perseus csillagképben látható. Centrumában egy protocsillag és körülötte egy korong van, amelynek anyaga a centrumban lévõ égitest felé spirálozik, és folyamatosan ráhullik. A behulláshoz azonban perdületet kell veszítenie, enélkül ugyanis túl gyorsan keringene a protocsillag körül, és nem zuhanna a felszínére.
Egy nemzetközi csillagászcsoport Qizhou Zhang (CfA) vezetésével a Mauna Keán lévõ Submillimeter Array nevû mikrohullámú teleszkóprendszerrel a fenti objektmot vizsgálta. A születõ csillag közel 20 ezer éve kezdhetett anyagot gyûjteni, becsült végsõ tömege a Napéhoz lesz közel, de jelenleg még csak annak 6%-a. További növekedéséhez a körülötte lévõ anyagkorongban lévõ gáznak perdületet kell veszítenie, mivel csak ekkor tud a felszínére hullani.
A korong centrumából egymással ellentétes irányba két anyagsugár indul ki, közel 16 ezer CSE távolságig (az átlagos Föld-Nap távolság 16 ezerszereséig), amelyben a kilökött gáz mozgását most sikeresen feltérképezték. A mérések alapján a gáz az anyagsugár tengelye körül több mint 1300 km/s sebességgel forog, miközben 90 ezer km/s-mal halad a korong centrumától kifelé - tehát spirális csavarvonalban távozik kifelé.
Fantáziarajz az anyagkorongról és az annak centrumából kilökõdõ, két gyors, spirális anyagáramlásról (Change Tsai (ASIAA))
A jelenség keretében a korong perdületet veszít, ezért a gáz jelentõs része a centrumban növekvõ protocsillagra zuhan. Ez az elsõ alkalom, hogy egy ilyen anyagsugárban spirálisan áramló gázt sikerült azonosítani. A régóta keresett jelenség aktívan közremûködik a korongban lévõ anyag perdületének csökkentésében, és áttételesen a központi propocsillag növekedésében.