Az általunk ismert élet keletkezéséhez szükséges szerves anyagokat azonosítottak egy születõ bolygórendszerben, a csillagot övezõ anyagkorongban.
A földi élet születését megelõzõ, ún. prebiotikus fejlõdéshez már összetett szerves molekulák kellettek, amelyek mai ismereteink alapján több eltérõ környezetbõl származhattak. A modellek és a megfigyelések szerint sok ilyen összetevõ keletkezik a csillagközi térben lebegõ jégszemcsékben, részben a bennük található szén-dioxid és energikus kozmikus sugarak révén.
A szerves anyagoktól vöröses árnyalatú korong. A kép középsõ részét a fényes belsõ tartományok miatt kitakarták, a gyûrûn belüli részt feltehetõleg a kialakulóban lévõ bolygók söpörték tisztára (John Debes, Carnegie Institution)
Elméletileg hasonló folyamatra a bolygórendszerekben lévõ jeges felszínû égitesteken, üstökösmagokon is sor kerül. Utóbbi miatt mutat gyakran vöröses színt a Naprendszer külsõ vidékén lévõ jeges égitestek felszíne. Az õsi Föld légkörében is képzõdtek szerves molekulák, hasonlóan ahhoz, ahogy ma a Titan szaturnuszhold atmoszférájában megfigyelhetõ. Néhány újabb megfigyelés alapján egyes kõzetek vízzel és szén-dioxiddal érintkezõ felülete mentén is képzõdhettek ilyen anyagok.
Nagy kérdés, hogy a csillagközi térben létrejött szerves molekulák miként változnak meg a bolygórendszerek kialakulásakor a csillagokat övezõ, ún. protoplanetáris korongok kavargó anyagában. Utóbbi vizsgálatára a HR 4796A jelû, a Földünktõl 220 fényévre lévõ csillagkörüli korongot tanulmányozták a Centaurus csillagképben. A közel nyolcmillió éves, Napunknál mintegy kétszer nagyobb tömegû objektumot övezõ anyagkorongban már megtörtént a bolygócsírák összeállása, de nagyobb bolygók még vagy nem jöttek létre, vagy éppen most formálódnak a rendszerben. A jelenleg zajló ütközések újratermelik a port, ami nagy felülete révén lehetõséget ad a részletes megfigyelésére.
A fiatal csillagtól közel 70 CSE (csillagászati egység) távolságban (a Föld-Nap átlagos távolságának 70-szeresére) egy gyûrû húzódik, amely nagyjából kétszer olyan messze van, mint amennyire a Neptunusz kering a mi Napunk körül. Itt a gyûrû poranyaga egy közel 17 CSE széles sávban található.
A Hubble-ûrteleszkóp NICMOS detektorával az optikai és az infravörös tartományban vizsgálták a korong anyagának színképét. A megörökített por erõsen vörösnek mutatkozott. Árnyalatát az eddigi próbálkozások alapján nem sikerült ismert ásványokkal, esetleg a szemcsék sajátos méreteloszlásával magyarázni.
A szín kialakulásának legvalószínûbb oka, hogy jelentõs mennyiségû ún. tholin van a szemcsékben, illetve azok felületén. A tholin egy gyûjtõfogalom, többféle típusú és eltérõ felépítésû, hosszúláncú, szénalapú szerves vegyületek keverékét jelöli. Jelenlegi ismereteink alapján a Naprendszerben elsõsorban a távoli, jeges üstökösmagok felszínén jellemzõ, de tholinoknak tekinthetõk a Titan felsõlégkörében lebegõ molekulák is.
Fantáziarajz a HR 4796A körüli porgyûrûrõl (Greg Bacon, STScI, NASA)
A mostani megfigyelés elsõ alkalommal mutatott ki ilyen szerves összetevõket egy születõ, "félig kialakult" bolygórendszerben. A nagy kérdés, hogy a megfigyelt anyagok többsége vajon még a csillagközi térbõl maradt vissza a szemcsékben, vagy esetleg késõbb, már a korongban jött létre.
Informatika és tudomány
