Szerzõ: Sárneczky Krisztián | 2008. január 13., vasárnap
Két szupernóva egy galaxisban: egy majdnem-felfedezés története az akadémiai Schmidt-távcsõvel méréseket végzõ Sárneczky Krisztiántól.
A jó sorsom és sikeres pályázatom folytán január 10-e ismét Piszkés-tetõn, az MTA Konkoly Thege Miklós Csillagászati Kutatóintézetének hegyvidéki megfigyelõállomásán ért. Az idõjárás elõrejelzések nem sok jóval kecsegtettek, így a szokásoknak megfelelõen több tartalék programmal készültem, hogy a rossz átlátszóságú éjszakákon is tudjak valami hasznosat észlelni. Az egyik ilyen program az elmúlt két hétben felfedezett szupernóvák megfigyelése volt, elsõsorban a pontos helyzetük, másodsorban fényességük meghatározása céljából.
Piszkés-tetõ a ködtenger felett (a szerzõ felvétele)
A január 10/11-e éjszaka sajnos igazolta a várakozásokat, amíg fentrõl termetes cirruszfelhõk árnyékolták a csillagok fényét, lentrõl a hegycsúcsot ostromló köd keserítette az életem. Egyszer tejutas ég, sziporkázó csillagokkal, egy perccel késõbb pedig teljes borulás, az egy szem, halványan pislákoló Marssal. Ilyen körülmények közt a 19-22 magnitúdós kisbolygók szóba sem jöhettek, elõvettem hát a szupernóvák listáját. Három célpontról sikerült értékelhetõ felvételek gyûjteni, köztük az NGC 2770 jelû, közel élérõl látszó spirális galaxisban felrobbant SN 2007uy-ról. Az oda nem illõ csillagot Yoji Hirose, japán amatõrcsillagász fedezte fel Szilveszter éjszakáján. A késõbb felvett színképek alapján a szupernóva egy hidrogénben szegény, a Napnál sokszorta nagyobb óriáscsillag magjának összeomlása során jött létre - mintegy 70 millió évvel ezelõtt.
Yoji Hirose január 2-ai felvétele a fényesedõ SN 2007uy-ról. Az SN 2008D-nek még nyoma sincs.
A kilenc darab 1 perces felvételbõl öt lett használható, melyeken már elõtûnt a felfedezése óta tovább fényesedõ szupernóva. Mivel a ködös idõben tovább harcoltam az újabb célpontokért, a képek kimérését másnapra hagytam. Január 11-én az esti órákban kezdtem el feldolgozni a képeket, amelyeket a mérés pontosságának növelése érdekében összeadtam. Ezután kimértem a szupernóva pozícióját, az anyagalaxis magjához viszonyított relatív helyzetét és közelítõ fényességét. Miután a másik két vendégcsillag (SN 2008B és SN 2008C) hasonló paramétereit is meghatároztam, egy rövid közleményt küldtem a Csillagászati Táviratok Központjába. A jól végzett munka öröme azonban csak másnap estig tartott.
A borult eget kihasználva szombat este – egy nappal a kimérés után – elkezdtem összegyûjteni saját katalógusomba a korábbi napokban felfedezett szupernóvákat. Igazából csak egy égitestrõl volt szó, a január 11-én felfedezett SN 2008D-rõl. Korábban már átfutottam a közleményt, amelybõl egy igen érdekes égitest képe bontakozott ki. Az optikai felfedezés elõtt két nappal a Swift mûholddal sikerült megfigyelni a csillag összeroskadása során keletkezõ röntgenfelvillanást, ami csak a legenergikusabb robbanásokra jellemzõ. Hanem amikor részletesen is elolvastam a hírt: „Az új csillag az NGC 2770-ben jelent meg, ahol alig két héttel korábban az SN 2007uy-t is felfedezték.” Ugye nem, kezdett pörögni az agyam, mert a sok betûjelzés között eltévedve hirtelen nem emlékeztem, hogy az ux, uy vagy uz jelû szupernóvát észleltem mintegy 10 órával az SN 2008D hivatalos felfedezése elõtt. Sajnos hamar rá kellett jönnöm, hogy valószínûleg elszalasztottam egy szupernóva felfedezését.
A január 11-én hajnalban a Konkoly Obszervatórium 60 cm-es Schmidt-távcsövével készült képen jól látható az újabb szupernóva.
Bizony, az ismét összeadott képeken világosan látszik a galaxis északnyugati spirálkarjának végénél felvillant SN 2008D, tíz órával a felfedezés elõtt. Ezután az ilyen esetekben szokásos – kisbolygók elvétett felfedezése okán van tapasztalatom az ilyesmiben – apátia és ideges önmarcangolás közti libikókázás kezdõdött, amit az égitest paramétereinek meghatározásával próbáltam kordában tartani. Elkezdtem átolvasni a pár nap alatt összegyûlt tekintélyes mennyiségû internetes körlevelet, amibõl kiderült, hogy mégsem kell a Dunának mennem, valójában a felfedezés a Swift mûhold érdeme, az elsõ, célzatosan az égitestet keresõ és megmutató felvételeket pedig kínai csillagászok készítették hat órával az én észlelésem elõtt. Ezek szerint nem maradtam le semmirõl, pontosabban esélyem sem volt a felfedezésre. A felismerés nagy megnyugvással töltött el, így átadhattam magam a szupernóva érdekességeinek és a szerencse forgandóságáról való elmélkedésnek. Utóbbi azért ragadott magával, mert szinte pontosan nyolc évvel ezelõtt egyszer már eljátszottuk ezt a történetet. Akkor Kiss László barátommal, a hírportál fõszerkesztõjével a gyönyörû NGC 6951 jelû spirálgalaxist és a benne felvillant SN 1999el jelû szupernóvát észleltük. Már egy hónnappal korábban is készítettünk felvételeket az objektumról, és Lacinak zavaros is volt a csillagmezõ, mert nem teljesen ilyenre emlékezett. Másnap kiderült, hogy azért, mert egy másik szupernóva, az SN 2000E is megjelent a galaxisban… Arról két nappal maradtunk le.
Balra: Az SN 1999el az NGC 6951 galaxisban, 1999 novemberében. Jobbra: Két hónappal késõbb újabb szupernóva, a 2000E tûnt fel ugyanabban a csillagvárosban (fotó: Kiss-Sárneczky)
Mondhatnánk, hogy micsoda különleges esemény az egy galaxisban egyszerre látszó két szupernóva, de igazság szerint a technika fejlõdésének köszönhetõen – tavaly ötszáznál is több szupernóvát fedeztek fel – ma már évente több hasonló esetet is feljegyezhetünk. Továbbra is érdekes azonban maga az SN 2008D, amely szupernóvák egyik legérdekesebb csoportjába, a hipernóvák közé tartozik. Ezeket az égitesteket rendkívül nagy energiájú robbanás és különleges színkép jellemzi. A mérések szerint az SN 2008D robbanási felhõje 23 000 km/s-os sebességgel röpül kifelé, ami a fénysebesség 8%-a! Ilyen tempóban kevesebb, mint két óra alatt gyûrné le a Nap-Föld távolságot. Hogy pontosan mi hozza létre azt a nagy sebességet, ma még nem tudjuk. Elméletek persze akadnak szép számmal, de igazából még nem sikerült kitalálni, hogy milyen égitest és milyen fizikai folyamatok képesek létrehozni ezt a különleges robbanást. Talán az SN 2008D is közelebb visz minket a rejtély megoldásához, amelyet sajnos megint nem sikerült felfedezni.
A Swift mûhold január 9-ei felvételei az NGC 2770-rõl. A bal oldali, kék tartományban felvett képen könnyen azonosítható az SN 2007uy, de a másik szupernóva még nem látható. Az ugyanakkor készült jobb oldali röntgenfelvételen viszont csak az éppen felrobbanó SN 2008D sugárzása azonosítható.