A Centaurus A rádiógalaxisról készült röntgenfelvétel jól mutatja a nagytömegû központi fekete lyukból kilövellõ részecskenyalábokat.
A felvétel legmarkánsabb részlete a galaxismagban található nagytömegû fekete lyukból kiáramló részecskék egymással ellentétes irányú nyalábjai, melyek közül az egyik részben, a másik teljes egészében látható. Hosszuk eléri a 13 ezer fényévet. A Centaurus A az egyik legközelebbi aktív galaxis, melynek középpontjában ilyen kilövelléseket (jeteket) produkáló nagytömegû fekete lyukak találhatók. Az elképzelések szerint a kiáramlásoknak fontos szerepük van a központi fekete lyukból származó energia "szétterítésében" az anyagalaxis on belül, ezen keresztül pedig a benne zajló csillagkeletkezési folyamatok szabályzásában.
A Centaurus A galaxis különbözõ hullámhossztartományokban készült felvételei, illetve az ezek kombinálásával nyert kép. A rádiókép a Very Large Array antennarendszerrel, a látható tartománybeli kép az ESO 2,2 méteres távcsövére szerelt Wide-Field Imager (WFI) mûszerrel, míg a röntgenkép a Chandra mûszereivel készült.
[Rádió: NSF/VLA/Univ.Hertfordshire/M. Hardcastle; Optikai: ESO/VLT/ISAAC/M. Rejkuba és társai; Röntgen: NASA/CXC/CfA/R. Kraft és társai]
A kiáramlások röntgensugárzását a mágneses erõvonalak mentén spirális mozgást végzõ elektronok sugárzása szolgáltatja. Mivel ez az emisszió gyorsan csökkenti az elektronok energiáját, azoknak újra és újra fel kell gyorsulniuk, különben a kiáramlások röntgensugárzása gyorsan elhalványulna. A jetekben megfigyelhetõ csomósodások jelzik azokat a helyeket, ahol a részecskék gyorsítása jelenleg zajlik. Tanulmányozásuk segíthet annak megértésében, hogy milyen módon gyorsulnak fel az elektronok közel fénysebességre.
A Centaurus A galaxis a Chandra felvételén. A kép színkódolása a következõ: kisenergiájú röntgensugárzás - vörös, közepes energiájú - zöld, nagyenergiájú - kék. A középpontban helyet foglaló fekete lyuk közelében megfigyelhetõ sötétzöld és kék sávok por jelenlétére utalnak, ami elnyeli a röntgensugárzást. A porsáv valószínûleg akkor jöhetett létre, amikor a Centaurus A összeolvadt egy másik galaxissal körülbelül 100 millió évvel ezelõtt.
[NASA/CXC/CfA/R. Kraft és társai]
A kiáramlások belsõ, a fekete lyukhoz közeli részeit egyértelmûen a csomók dominálják, melyeket valószínûleg a részecskesugarak lökéshullámai hozták létre. A központtól távolabb a kilövellések röntgensugárzása sokkal diffúzabb. Az itt mûködõ gyorsítómechanizmus egyelõre még nem tisztázott.
A felvételen sok száz pontforrás is megfigyelhetõ. Ezek nagy része olyan kettõs, melynek egyik komponense egy kistömegû fekete lyuk, a másik pedig egy normál csillag. Ezekben az ún. röntgenkettõsökben a kísérõrõl anyag áramlik át a fekete lyukba, s a rendszer röntgensugárzásának forrása az anyagátadási korong fekete lyukhoz közeli rendkívül forró, sok millió fokos része. A felvétel további érdekessége, hogy látható rajta két különösen fényes röntgenkettõs, melyekben a fekete lyuk tömege a szokásosnál nagyobb lehet, ennek megfelelõen az anyagátadási ráta is nagyobb, mint a többi esetben, s ez okozhatja a szokatlanul erõs röntgensugárzást.