"Hawking már sejti a nevét a világegyetem egyesített elméletének. Valami olyasmi lesz, hogy kvantumgravitáció vagy szuperhúrelmélet. Egy biztos, hogy Einstein általános relativitáselméletébõl és a kvantumelmélet valamilyen megközelítésébõl áll majd össze. Az is biztos, hogy a mindent leíró elmélet négydimenziós lesz (a három térirány és az idõ). Ha ennél kevesebb lenne, akkor nem alakulhattak volna olyan bonyolult struktúrák, mint amilyeneket tapasztalunk - mondja. Ha meg több, akkor az atomok instabilak lennének, és összeomlanának.
És ha megtaláljuk az elméletet, akkor ez azt bizonyítja, hogy minden elõre meghatározott? - teszi fel a kérdést Hawking és más halandók. Néhány egyenletbõl meg lehet majd határozni a világ minden részletét, például az emberek viselkedését? A válasz az, hogy elvileg igen. A másik válasz, hogy gyakorlatilag nem, az egyenleteket ugyanis nem tudnánk megoldani, olyan sok adatra lenne szükségünk (lásd káoszelmélet és kicsiben az idõjárás-elõrejelzés). Hawking szerint tehát minden elõre meghatározott, csak hogy ez mit is takar pontosan, azt sohasem tudhatjuk meg. A világegyetemnek és benne az összes eseménynek nemcsak egyetlen lehetséges története van, hanem a lehetséges történetek egész családja. Mi, a magunk feltételei között kvantumelméletileg minden bizonnyal a legvalószínûbbiket éljük. De hogy nem létezhet más, miénktõl teljesen eltérõ léptékû világ, azt dõreség lenne kijelenteni. (Más kérdés, hogy mostani formánkban sohasem ismerhetjük meg azt a másikat.) "