Star trek topicban merült fel a téma, de gondoltam ide is átkopizom:
A naprendszer 28 ezer fényévre van galaxisunk középpontjától, de nemtudjuk a pontos helyzetünket, mivel a közepe mintegy 20%át kitakarja a látókörünknek. Ezért mindössze négy éve fedezték fel a legközelebbi galaxist, a saggitarius törpegalaxist. Mellettünk van még a Dwingeloo 1 galaxis (1994-ben fedezte fel egy holland rádiótávcsõ - ez átlát a porfelhõn) és az androméda csillagköd.
A hattagu csoportunk (Tejut, Andromeda, Nagy Magellán felhõ, Sagittarius, Dwingeloo 1 és 2) mintegy 600 kilométer/másodpercenkénti sebességgel halad (1.34 millió killométer/óra) a Hidra csillagkép felé. A Saggitarius törpegalaxis tõlünk 80,000 fényévre van, a második legközelebb pedig a Nagy Magellán köd, duplaekkora távolságra. A közelségét jól jellemzi, hogy a Saggitarius átmérõje kábé 28,000 fényév. A mi galaxisunk átmérõje ötször ekkora, és tömege ezerszer nagyobb nála - egymilliárd év múlva fel is fogjuk zabálni, errõl bõvebben itt.
A Dwingeloo 1 galaxis már jóval nagyobb, a tiz legfényesebb közé tartozik az égbolton, tömege csoportunk harmadik legnagyobbjává teszi (elsõ a Tejút, második az Andromeda). Egyharmad fokkal arébb van a Dwingeloo 2 törpegalaxis, mely feleakkora átmérõjü mint az egyes, és tömege tizedakkora. Ez a kettõ 10 millió fényévre van tõlünk.
A jelenlegi legnagyobb talányok egyike, hogy vajon mért van ez, hogyan szervezõdnek a galaxisok csoportokba, és azok a csoportok még nagyobb rendszerekbe. A gravitációs erõ nem lehet megoldás, mivel ugyan hatalmas a galaxisok tömege, de iszonyatos távolságokra vannak egymástól, de mégis együtt mozognak. Az is biztos hogy az elrendezõdésük valamilyen szabályosságot követ, mivel arányosan sokkal közelebb vannak egymáshoz, mint a bennük lévõ csillagok távolsága. Ezeknek a megastrukturáknak a pontos feltérképezése révén talán megtudhatjuk hogy milyen kapcsolat áll fenn a galaxisok között.
Jelenleg galaxisunk, a Tejút síkjától 40 fényévre vagyunk, ez 15 millió éve 300 fényév volt, és mintegy 35 millió év múlva fogjuk keresztezni a síkot, és igy ki fogunk látni a másik oldalra is. Persze a csillagászoknak nincs idejük erre várni, és szerencsére a porfelhõk nem teljesen blokkolják a kilátást. Számítógépes szoftverek fura modon nem használhatók, mivel az nem tud különbséget tenni az objektumok között (a közeli csillagok zavarják az automatikus felismerést), ezért saját szemükkel nézegetik a fényképeket - az utóbbi tiz évben mintegy 50,000 galaxist fedeztek igy fel.
Mi a Virgo szuperklaszter részei vagyunk. Néhány kép, hátha érdekel valakit: