Örökre semmi esetre se. Nézz körül a világban, ha így haladunk, akkor valószínüleg nem sok van hátra a "Kis Bummig". Aztán mi marad? Semmi. Mi értelme volt az egésznek? Mi értelme volt kialakítani ezt az emberi civilizációt, majd formálni? Ez kb. olyan, mint az a duma, hogy "mi értelme tanulni, dolgozni, élni, ha úgyis meghalunk?", csak egy fokkal komolyabb, hiszen az emberek folyamatosan halnak, születnek, viszont ha ez a bolygó gondol egyet és megnyomja a "self destruct" gombot, akkor vége, finito. Ha aztán véletlenül erre járna egy zöld fejû, akkor csak a 2 marsszondából következtethetné ki, hogy valahol (na meg persze valaha) errefelé egy valamilyen szinten inteligens faj élhetett, akik valami ok folytán ismeretlen eredetû, anyagú tárgyakat dobálgatott a szomszédos bolygókra, állított pályára az ûrben. Ennyi marad. Erre jó lenne már végre az egész emberiségnek rájönnie! De lehet, hogy ez a mi sorsunk. Aztán majd miután elpusztulunk, a világmindenség másik szegletében keletkezik egy bolygó, majd dinoszauruszok szaladgálnak rajta, jön egy jégkorszak, kifejlõdnek az emberek, törzsekbe tömörülnek, elkezdik felfedezni, otthonossá tenni a világukat, kitalálnak maguknak dolgokat, amikkel lefoglalhatják magukat életük során (igen, a pénzre gondolok), gyilkolnak, háborúznak, majd egyebek közt egy mazsa user nevû srác a Supergamez fórumon filozofálgat a lét fontos dolgain...