Tizenkét év alatt elkészült a déli égbolt 447 legfényesebb galaxishalmazát tartalmazó katalógus, a munka legfontosabb eredménye a világegyetem alacsony átlagsûrûségének kimutatása. A galaxishalmazok ugyanis nem szabályosan oszlanak el a világegyetemben hanem szélesen elterülõ, de egyértelmûen kirajzolódó struktúrák mentén helyezkednek el.
A világegyetemet felépítõ anyag zömét rejtõ galaxishalmazok elsõ átfogó katalogizálását 12 évig végezte egy nemzetközi kutatócsoport. Az asztrofizikusok a munka során a német ROSAT röntgenmûhold által készített csillagtérképeket a látható fény tartományában végzett megfigyelésekkel kombinálták.
Néhány évvel ezelõtt még az volt a feltételezés, hogy a világegyetem tágulása fokozatosan fékezõdik, majd teljesen megáll. Néhány éve viszont egyre több jel utal arra, hogy a sötét energiából származó erõk folyamatosan gyorsítják a tágulást. A kutatók a most megjelentetett munkájukban a titokzatos erõ létezésére utaló újabb jelet írnak le.
Megerõsített elmélet
A ROSAT adatai alapján elkészült a déli égbolt röntgen tartományban legfényesebb 447 galaxishalmazának katalógusa. A kutatók munkája megerõsíti a világegyetemet gyorsulva tágulónak leíró, és a sötét anyag létezését feltételezõ elméletet, idézte az APA hírügynökség Sabine Schindlert, az innsbrucki egyetem asztrofizikai intézetének munkatársát.
A galaxishalmazok az univerzum legnagyobb, világosan definiálható képzõdményei. Több száz vagy akár ezer galaxist és nagy mennyiségû, közvetlenül nem megfigyelhetõ tömeget (úgynevezett sötét anyagot) tartalmaznak.
A Dél-Amerikában mûködõ európai csillagvizsgáló (ESO) segítségével a kutatók ki tudták mutatni, hogy a galaxishalmazok nem szabályosan oszlanak el a világegyetemben. Ehelyett szélesen elterülõ, de egyértelmûen kirajzolódó struktúrák mentén helyezkednek el. Ezek közül a legnagyobb sûrûségû területek, az úgynevezett szuperhalmazok õsi tanúi a világegyeten kezdeti szerkezetének.
A világegyetem felépítése leginkább szivacsra hasonlít. Nagy területeken, a szivacs lyukainak megfelelõen alacsony sûrûséggel, vékony falakkal illetve a galaxisokat felhalmozó csomópontokkal, fejtegette Sabine Schindler.
Mivel a galaxishalmazok a röntgensugárzás kiemelt forrásának számítanak, a ROSAT által készített égtérképeken is megjelentek. A halmazok egyértelmû azonosításához illetve a távolságuk meghatározásához ugyanakkor optikai megfigyelésekre is szükség volt. Ezeket a munkafázisokat a chilei ESO távcsövek segítségével végezték.
A kutatócsoport a galaxishalmaz-katalógus legfontosabb részleteit az Astronomy & Astrophysics szaklap most megjelenõ számában közli. A déli égbolt 447 legfényesebb galaxishalmazáról ez eddig a legátfogóbb munka.
Alacsony sûrûségû
A katalógus késõbb további kozmológiai kutatások alapját képezheti. A 12 évig tartó katalogizálás legfontosabb eredménye világegyetem kutatók által meghatározott alacsony átlagsûrûsége.
Megállapításaik szerint az össztömeg csupán egyharmada tömörül galaxisokba, röntgensugárzást leadó forró gázba és sötét anyagba. A fennmaradó kétharmadot a titokzatos sötét energia képviselheti.
Hasonló eredményrõl számoltak be korábban a kozmikus háttérsugárzást és a szupernovákat tanulmányozó kutatócsoportok is. Vagyis ezzel tovább erõsödhet a sötét energiát leíró elmélet, jelentette ki Schindler.
/Hol fér el a Föld?
A Naprendszernek otthont adó Tejútrendszer viszonylag kis halmazba tartozik, ezt körülbelül kéttucat galaxis alkotja. A halmazon belül a Tejút és az Androméda a két legnagyobb képzõdmény, ezek köré néhány kisebb galaxis csoportosul.
Ezt a csoportot nevezik a csillagászok lokális csoportnak. A teljes csoport az 50 millió fényévre levõ Virgo halmaz felé halad, a világegyetem tágulásához viszonyítva másodpercenként 208 kilométeres sebességgel. /