Kettõs a cél. Az egyik dolog, hogy nagyon érzékeny mûszerekbõl és berendezésekrõl van szó. Bizony némi por is okozhat kellemetlenségeket, hiszen egy eléggé kiélezett rendszerrõl van szó, ahol minden gram tömegért megküzdenek, szóval a berendezések olyan törékenyek és érzékenyek, hogy a mûködõképesség határán egyensúlyoznak. Egy kis por, vagy szennyezõdés elég lehet az egész küldetés kudarcáért...
A másik dolog viszont az, hogy nem akarjuk beszennyezni az idegen világokat, még akkor sem, ha konkrétan a jelenlegi tudásunk szerint nincs élet ott. Valamely Apolló leszállásnál visszahozták a fölre egy korábbi holdszonda egyes berendezéseit. A tudósok megdöbbenve látták, hogy a szondán lévõ egyszerû életformák (baktériumok, vírusok) egy része bizony túlélte a holdutazást, noha ki voltak téve légüres térnek, nagy melegnek és dermesztõ hidegnek, sõt, még kozmikus sugárzásnak is. Namost el lehet képzelni, hogy mi történne, ha egy élõ bolygóra eljutattnánk egy, ott addig ismeretlen vírust/baktériumot. Simán képes lehet akár kipusztítani is az ottani életet. Anno a nagy tengeri felfedezõutak esetén (XV.-XVII. sz.) nem egyszer megesett, hogy egész népcsoportok haltak ki, vagy legalábbis tizedelõdtek meg az európai ember által odavitt betegségekben. Az legénység immunrendszere már ismerte ezeket, és tudott ellene tenni, a benszülöttek immunrendszere viszont sose találkozott ilyennel azelõtt, és nem volt képes leküzdeni...
Továbbá az is lehetõség, hogy az odavitt baktériumok fejlõdésnek indulnak. Tegyük fel a Titánra a leszálló egység levisz egy adag bacit, amelyek ott szaporodni kezdenek (csak feltételezés!), majd fejlõdni. Mondjuk 100 év múlva odajut az ember, akkor ott lesz egy nagy kérdés: mit tegyenek a Titán életformáival? Iszonyatos etikai kérdések merülhetnek fel...
A fentiek miatt ha jól tudom kötelezõ minden földet elhagyó ûrszondát/ûrjármûvet sterilizálni, és minimalizálni annak esélyét, hogy valami kellemetlen potyautast vigyenek fel...