Megpróbálok összehordani valamit a témáról, aztán ha nagyon hülyeségeket írok, majd javítson ki valaki :))
A Föld sugárzás elleni elsõ vonala nem a légkör, hanem a mágneses mezeje, a Van Allen-övezet. Talán már hallottál róla, hogy a Marsi élet kialakulásának szempontjából többször felmerült az a kérdés, hogy volt-e, és ha volt, akkor hova tünt a Mars mágneses mezeje. Ugyanis a napból érkezõ töltött részecskéket ez a mágneses mezõ elvezeti, és így megóvja a földet tõle. A Van Allen-övezet leginkább egy fánkra emlékeztet, és elvezeti a töltött részecskéket, a fánk alakból következik, hogy északon és délen azonban ezek a töltött részecskék elérhetik már a légkört, ezek hozzák létre az északi fényt.
Tehát ami veszélyes lehet, az egyfelõl a szabadon repülõ protonok és elektronok, valamint neutronok.
A másik veszélyforrás az (alfa-)/béta-/gamma- sugárzás. A sugárzások atommagreakciók közben jönnek létre, tehát a forrásuk a világûrben leginkább a csillagok.
Alfa-sugárzás: Ez az ûrben nem jelent veszélyt, de a teljesség kedvéért beleveszem a felsorolásba. Két protonból és két neutronból álló részecske, vagyis elég nehéz, ezért nagyon kicsi a hatótávolsága (néhány méter), és akár egy papírlap is képes megállítani. Ugyanakkor nagy tömege miatt a roncsolásra is ez a sugárzásfajta képes leginkább.
Béta-sugárzás: Egy szabad elektron, amely iszonyatos sebességel szakadt ki az atommagból. Nagyon gyors, de viszonylag könnyû, roncsolásra kevéské képes, mint az Alfa-sugárzás, de nagyobb távolságra képes eljutni. Egy 1mm-es alumuniumlemez már képes megállítani.
Gamma-sugárzás: Az elõzõ kettõvel szemben ez nem rendelkezik töltéssel, hanem egyfajta elektromágneses sugárzás, mint pl. a fény. Noha a három sugárzásfajtából ennek a legkissebb a roncsoló hatása, de egyben a legnagyobb távolságra is ez juthat el, és csak a magas rendszerszámú anyagok állítják meg, ezért vastag ólom vagy betonfallal lehet ellene igazán védekezni.
Az legtöbb emberes küldetés maximum olyan 400km-es magasságig terjed, mivel ettõl kifelé már egyre erõsebb a sugárzás, sõt, a Van-Allen övezetnek (mivel "összegyûjti" a töltött részecskéket) vannak sugárzó zónái is (azt hiszem 3.000 és 16.000km környékén). A töltött részecskék ellen elég nehéz jól védekezni, pl. ellentétes töltésû fémháló kell a lakóegység köré. Ez azonban csak a föld gravitációs (és mágneses) mezejét elhagyó ûrhajókat érinti.
Az ûrhajókat és ûrállomásokat alapból igyekeznek bizonyos szintû sugárvédelemmel ellátni, de így is nagyobb a sugárterhelés, mint a földön (a földi háttérsugárzás 2,4mSv), de ez még nem olyan vészes, alaphelyzetben olyan 24-30 mSv, ez még bõven belül van az egészségügyi normákon. Ami problémát okozhat, az a napkitöréssekkor lévõ 120-240 mSv sugárzás... Ez azért nem olyan vészes, mert még ez sem okoz azonnali tüneteket, és mivel egy-egy ûrmisszió még az ûrállomáson is maximum fél évet jelent, "kibírható". De hosszú távon a jelenleginél jobb sugárvédelemmel kell ellátni a tartós ûrben tartózkodódásra szánt jármûveket (állítólag a NASA már kidolgozott egy olyan "szendvics" anyagot, amely igen könnyû, és csak pár mm-es vastagság esetén is igen hatékony).
Ami az "ûrugrást" érinti, ott nincs ok aggodalomra, még napkitörés esetén is csak egy átlag röntgen-vizsgálatnak megfelelõ sugárzás éri az utasokat. A személyzet védelmében (hiszen õk sûrûbben fognak felmenni) valószinüleg napkitörés esetén nem szállnak fel...