Amúgy mindennapi összezönnerések nálunk is vannak, de fõleg abból fakad, hogy minden szülõnek van kedvenc gyermeke. Nos édesanyámnak az öcsém a kedvence, apámnak meg állítólag én. (Bár õ nem lakik velünk, mert nem bépesten dolgozik.) Szóval általában az öcsémmel szoktam vitatkozni, akit semmirõl nem lehet meggyõzni (nekem legalábbis észérvekkel nem megy), és van, hogy a vita veszekedésbe torkollik. Nos ekkor anyukám természetesen a kisöcsit veszi pártfogásába, akkor is, ha nincs igaza (ergo nem objektíven áll a dolgokhoz - amitõl felmegy bennem a pumpa, ti. az igazságtalanságot semmilyen formában nem tudom elviselni). Ekkor szoktak eldurvulni a dolgok, aminek általában egy pár órás mosolyszünet a vége! :)))
Ezek után már úgy vagyok vele, hogy nem is hülyeség a valóvilla, mert ott is ugyanilyen dolgok mennek. Totális szociopszichológiai tanulmányt lehetne írni belõle: Egy közösségben élõk címen! :D
Narancs: mondj pár példát arra, hogy mivel idegesítenek.
("Kibaszottul idegesítenek de nem tom miért!")
Nekem van egy olyan barátom, akit ha bármikor felhívok (mikor tiszta ideg vagyok), akkor a hülyéskedésével teljesen eloszlatja a lila ködöt.
("Útálok itthon lenni ha õk is itt vannak, legtöbbször lelépek az utcára vagy vhová mert ha még 1 perc még 1 szó akkor kést ragadok!")
De "pofa be" szöveget szerintem ne használj, mert gondolj bele, hogy több-kevesebb sikerrel, de azon dolgozik majdnem minden szülõ, hogy rendes embert faragjon a gyermekébõl. Inkább mondd meg nekik, hogy nem a feszkót kell gerjeszteni, hanem a problémát megoldani. És azt közösen kell...