Természetesen nem kérdés, hogy minden Blitzkrieg részt, kiegészítõt, addon-t a német kampánnyal kezdek és többnyire azzal is fejezem be. A házilag készített pályákból és kampányokból is csak a németeket szoktam letölteni és kipróbálni. A játék élvezete mellett a személyes kötõdés és tapasztalat is dominál ilyenkor, hiszen nagyapám harcolt a muszkák ellen a háborúban, nagyanyám pedig sokat mesélt a híres "felszabadító" szovjet katonákról. Ettõl függetlenül azért tudok értékelni egy-egy igazán jól elkészített pályát orosz részrõl is. A szövetségesekkel viszont szinte soha nem szoktam játszani. Egyedül a Roling Thunder-t toltam néhány pályán keresztül, meg talán egyetlen szerkesztett Blitz2-es pályát próbáltam ki a szövikkel. Valahogy nagyon megutáltam õket. Ehhez nagymértékben hozzájárultak olyan roppant elfogult alkotások, mint a Rájen közlegény megmentése és az elit alakulat címû filmek. Hányingerem van a rágógumizó, "jókat" beszólongató, "faszagyerekekbõl", akik halomra lövik az arctalan (szinte sosem mutatják az arcukat a filmekben) gaz "nácikat", akiket persze nem anya szült, hanem úgy bújtak elõ a pokol legsötétebb bugyrából, de õket persze közvetlenül az angyalok repítettek le a mennyekbõl. A gaz nácik halomban heverhetnek leöldösve csak jókat röhögnek rajtuk, de ha véletlenül lelõnek egy hõs jenkit, akkor órákon keresztül siratják, minden katona arcán világfájdalom, a halottnak megjelenik az anyja sírva és úgy egységesen mindenki érezze végtelenül sz@rul magát, és különben is, hogy jön ahhoz egy gaz náci, hogy rá mer lõni egy ilyen ártatlan, hablelkû kiscserkészre.
Informatika és tudomány
