Axon: Jó hogy taktikai segítséget írsz, mert ha majd ott járok a Frontline - Fields of Thunder-t mikor nyomom, átnézem mit tanácsoltál.
Alapjáték 6. pálya. Afrikában állomásozó csapataim láthatóak a képen amint pihengetnek a pálmafák árnyékában egy oázisnál. Este felé várhatóan megérkezik a vezérünk, a sivatagi róka.
Megérkeztek az elsõ német egységek Tripoli-ba (az 5. könnyûhadosztály), amelyet késõbb, május elején követ a 15. páncéloshadosztály. A megérkezés után Rommel rögtön a saját kezébe vette az irányítást. Habár elvileg az olasz parancsnokság alárendeltségébe tartoztak, Rommel rájött, hogy a demoralizált és ódzkodó olaszok csak hátráltatnák a terveiben. Villámgyors támadásokkal visszaverte a meglepett briteket, visszafoglalta Cyrenaica területét, Benghazi-t, Bardiá-t, és Solum-ot. Tobrukot kétszer is ostrom alá vonta, bevennie azonban nem sikerült. Ellenben súlyos harcokat vívott a britekkel a Halfaya-hágónál és Sollum-nál. Wavell tábornok ellentámadását ugyan sikerült Rommelnek visszavernie, de a harcok után mindkét fél kimerült, ezért védelemre rendezkedtek be a front mindkét oldalán, és megkezdõdött a készletek feltöltése. Ezekben a harcokban tett szert Erwin Rommel legendás hírnevére, valamint a "Sivatagi róka" becenévre. Ugyanis az afrikai hadviselés teljesen más volt, mint addig bármi a II. világháborúban. Egyetlen út vezetett végig a sivatagon, a Via Balbia. Nem voltak természeti akadályok, civil lakosság is csak elvétve, a mozgási szabadság gyakorlatilag végtelen volt. A közös ellenség pedig maga sivatag volt, amely ellen mindkét oldalnak küzdenie kellett.
"Igen merész és ügyes ellenfél áll velünk szemben.
Egy, a háború vérzivatarából kiemelkedõ nagy hadvezér"
Winston S. Churchill 1942 januárjában, a brit alsóházban mondott szavai Rommelrõl.