Elsõ lépésként a légiereje megpróbálja szétbombázni a légvédelmemet.
Alrébb vonszoltam a légvédelmi ágyúkat, így csak a hûlt helyüket bombázzák.
Ezután jönnek a csapatszállító helikopterek a kommandósokkal, amiknek egy részét szétlõ a légvédelmem, a többit a területen szétszort katonáim semlegesítenek.
Két hídon indul(na) meg ezután a támadás. Az egyik hidat felrobbantottam és az érkezõ szervízkocsikat kilõttem. A 2. hídon viszont özönlenek az amerikaiak rendesen.
Statikus védelmet építettem ki. A legrosszabb, hogy egy büdös nagy nehéztüzérségi üteg folyamatosan lövi az egységeimet.
A legnagyobb fájdalmam, hogy az egyetlen 160-as mortáromat elfoglalták a kommandósai, az érkezõ felmentõ egységeim pedig szétlõtték a mortárt a személyzetével együtt.
A tüzérsége miatt szinte csak másodpercekre lehet feltartóztatni a páncélos ékeit. A rendelkezésre álló páncéltörõ ágyúkkal simán fel lehetne tartóztatni, de szinte rögtön odapörköl a tüzérség, így szinte lehetetlen a védekezés.
A statikus védelmemnek köszönhetõen sikerült addig eljutnom, hogy már "csak" 6 perc volt hátra a felmentõ sereg érkezéséig, amikor elfoglalta a repülõteremet és vége lett a küldetésnek.
Mondjuk az a 6. perc még egy örökké valóság lett volna, nem tudom hol lehetne még addig feltartóztatni õket.