Oct. 21. 01:22 -Valencia- Fantasztikus mérkõzésen, Stankovic, Vieri, Van der Meyde, Adriano és Cruz góljaival 5-1 arányban gyõzött az Inter az ’Estadio Mestallaban’. A második félidõ parádés játékának köszönhetõen a kékfeketék maximum ponttal vezetik a tabellát a csoportban. Igaz hogy a Valencia egyik játékelemben sem volt a helyzet magaslatán, ám ez semmit nem von le az Inter érdemébõl amely a tavalyi Highbury gyõzelmet idézve szerezte meg a 3 pontot.
A hazaiak 4-4-1-1 es alapfelállással léptek pályára, erre pedig Mancini a brüsszelihez hasonló középpályával felelt, ahol a rombusz nem volt olyan klasszikus (sõt szinte nem is volt rombusz), mivel Emre ezúttal sokkal közelebb kapott helyet Cambiassohoz.
A csapatok gyorsan a közepébe csaptak! A Valencia erõsen kezdett és a két argentin, Cambiasso illetve Aimar gyorsan megtalálták egymást. Érdekes a spanyolok nem nagyon erõltették a széleket, minden támadásuk középen indult. Cordoba jól fogta Angulot, Favalli bizonytalanabbnak tûnt de szerencséjére Rufete nem sem nagyon villogott mellette. Az Inter középpályája kicsit átalakult és vonalban állt fel Veronnal a jobbszélen aki kissé ki is szorult a játékból. Emre középen viszonylag sok labdát szerzett, igen hasznosan játszott, Stankovic pedig a bal oldalon kezdte a játékot ám a végén már nem itt fejezte be. Az Inter sem használta túlságosan a széleket, szinte alig érkezett beadás ami használható lett volna. Inkább a középrõl induló gyors játékon volt a hangsúly, de a spanyolok vagy szereltek vagy jól helyezkedtek és a csatárokat lesen érte a passz. Vierire két ember is jutott középen, még Adriano a szélen kissé szabadabban mozoghatott. Aztán a brazil el is rontotta Stankovic gólt érõ labdáját, ekkor félõ volt hogy a legnagyobb helyzet kimaradásának súlyos következményei lesznek. Ebben a játékrészben még volt egy óriási Fontana védés Di Vaio lövését követõen, majd 0-0-al mentek pihenni a csapatok.
A szünetben Mancini lehozta Burdissot, betolta középre Cordobát és a pályára küldte Javier Zanettit. Hirtelen a szélek feléledtek ennek pedig két gyors gól lett az eredménye, hiszen Stankovicot Favalli, még Vierit Adriano szolgálta ki. A két gólnál is szebb volt az az Adriano szóló amelyrõl még sokat fogunk beszélni. Hogyha a lövés bemegy, akkor az év gólját láthattuk volna a brazil csatártól. Szerencsére a spanyol válogatottban is együtt szereplõ Albelda-Baraja duó végig árnyéka volt önmagának, de az Inter védelemre sem lehetett ezúttal panasz. Stankovic kihagyta a kihagyhatatlant és ezzel még egy kis izgalom vegyült a mérkõzésbe. Aimar gólja visszahozta a reményt a hazaiaknak, ám Mancini olyat cserélt ami mindent eldöntött. A Vieri helyett beállt Van der Meyde 15 másodperccel a pályára lépése után elsõ labdaérintésre gólt lõtt, majd a gólpassz adó Adrianot nem sokkal késõbb Javier Zanetti szolgálta ki és máris 1-4 állt az eredményjelzõn. A hab a tortán a szintén csereként beállt Cruz gólja volt, innen pedig abszolút a padlóra kerültek Canizaresék. A kiütéses gyõzelem még ilyen arányban is megérdemelt, mivel az Inter taktikában és fegyelemben messze felülmúlta a spanyol bajnokot, aki 1992 után ismét öt gólt kapott otthon egy olasz csapatról.