"Olykor José Mourinho saját fiatalkori önmagamra emlékeztet"
Ebben a ritka és feltáró interjúban Sir Alex Ferguson a Chelsea managerével való rokon vonásairól, valamint Beckham és Butt eladásának okairól beszél és arról, hogy miért figyel mindig Paul Scholesra az edzéseken.
Glenn Moore
The Independent
Január 15.
Sir Alex Ferguson elsõ gondolatban rögtön elutasította az összehasonlítást. „Egyáltalán nem” – vágta rá a kérdésre, miszerint lát-e José Mourinhoban valamit önmagából. Aztán egy pillanatra elgondolkodott és gondolatai több mint negyed századdal repültek vissza az idõben.
„Fiatalkoromban, amikor a St Mirrennél voltam, fiatal csapatom volt, amely egy remek sorozatot kapott el még a régi elsõ osztályban.” – mondta. „Azt mondtam a sajtónak: ’Ahogy most játszunk biztosra vehetik, hogy az elsõ háromban végzünk’.”
Megáll egy pillanatra, majd következik a csattanó: „Öt hétig meccset se nyertünk és végül hatodikak lettünk. Az a fiatalos hév, az a derûlátás, ami fiatalként megvan benned, mikor elragadtatod magad néhány jó eredménytõl, és alig várod a következõ meccset. Nem ismersz veszélyt. Olykor José Mourinho nyilatkozatait hallva saját fiatalkori önmagamra gondolok.”
A már eddig is magával ragadó versengés legújabb fejezete a Stamford Bridge-en zajlott le szerda este, ahol a közvélemény szerint a vendég manager kerekedett felül. Amint Ferguson a versengésrõl beszél, amely új dimenziót nyitott a Premiershipben, az összehasonlítás érthetõen megtörténik.
„Emlékszem, hogy volt egy pubom Glasgowban.” – mosolyog. „A St Mirren szárnyalt és mi a Dundee United ellen készültünk a Skót Kupában. A csapat tele volt fiatalokkal és az egyikük, Tony Fitzpatrick volt a kapitányom. Még csak egy tinédzser volt. Jó játékos volt, nem volt elég gyors ahhoz, hogy elsõrangú klasszis legyen, de nagyon jó passzolt, remek volt a hozzáállása és nagyszerûen szerepelt. A BBC eljött a pubomba és Archie McPherson, aki az interjút készítette elkezdett Fitzpatrickról beszélni.”
„Archie azt mondta: ’Egy kicsit Billy Bremnerre emlékeztet’. Ott voltam a bárban, mellettem az újságírók és azt mondtam: ’Ha Billy Bremner csak fele olyan jó volt, mint Tony Fitzpatrick, akkor neki kellett lennie a világ legjobb játékosának’. Miután a kamerákat elrakták, az újságíró azt mondta: ’Ez a szalagcím, Tony Fitzpatrick kétszer olyan jó, mint Bremner!’. Évvekkel késõbb láttam Billyt és mondtam neki, hogy ’Kétlem, hogy hallottad volna…’ és õ az mondta jól cselekedtem.
Ferguson élvezettel meséli történetét, olyannyira nevet, hogy alig tudom kihámozni a szavait. De a visszaemlékezés nem csak a mulatság kedvéért van. A Manchester United managere nagyon is harcias és a most a Chelsea a csapat, akit le kell gyõzni. Ami egyúttal azt is jelenti, hogy Mourinho az, akire figyelni kell.
Ferguson folytatja: „Nem tudom, hogy akkoriban mi ütött belém, de nem ismertem veszélyt. Nyolc-kilenc éves kölyökként a templomtornyot is megmásztam a galambokért. Nem nézel lefelé. Most, ha egy hat láb mély ablak mellet megyek inkább visszalépek. Valami megváltozik benned. Nem tudom mikor történt, de ez fiatal managerként nem változott, amíg el nem mentem az Aberdeenhez. Mourinhoban is megvan ez, és talán mivel olyan magabiztos, és olyan biztos mindenben a játékosai azt mondják ’jobb ha nem hagyjuk cserben’.
Kétség kívül érezhetõ a csodálat Ferguson szavaiban, hiszen Mourinho fiatalos hevességét nem gyengeségként állítja be, és tapasztalatlanságára olyan valaki mutat rá, aki maga is változott, és maga is volt ilyen helyzetben.
A szezon során tett másik nagyobb interjújában Ferguson utált rá, hogy a Chelsea északon komoly akadályokba ütközhet. Azonban nyertek Liverpoolban és a karácsonyi idõszakban is az összes pontot begyûjtötték. A United, akárcsak az Arsenal 10 pontot szerzett. Nem rossz mérleg ez négy meccsbõl, de a Chelsea formájának köszönhetõen mégis nõtt a különbség.
„Tudom.” – mondja Ferguson. „Ami engem meglepett a Chelsea lendületében, hogy többé-kevésbé mindig ugyanazokat a játékosokat játszatják.”
Természetesen Frank Lampard az, aki Fergusont elbûvölte. „Lampard egy nagyon érdekes eset.” – mondja. „Nagyon kevés olyan középpályás van a mai generációban, aki sorozatban tud - mennyit is? - 130 Premiership meccset játszani. De mindig van kivétel. Hihetetlen statisztika. És a játéka sosem változik. Mindig 16-ostól 16-osig megy, minden akcióban benne van, és sokszor õ maga fejezi be. Egészen kivételes egyéniség.”
Ami igazán megragadta Fergusont Lampard csapatában az az, hogy mennyire változtak mióta legyõzték a Unitedet a szezon nyitómeccsén. „A szezon kezdetén a Chelsea nagyon visszafogottan játszott, szinte csak védekeztek. Elértek pár szedett-vedett 1-0-át, és ez volt az alapja annak, ahol most tartanak. Magabiztosságot merítettek ezekbõl a gyõzelmekbõl. Mi azzal küszködtünk, hogy 11 embert ki tudjunk küldeni a pályára. Most viszont kaptunk egy lendületet, bízunk benne, hogy a szokásos folyamat segít majd, de õk folyamatosan nyernek.”
A ’szokásos folyamat’ azt jelenti, mikor egy üldözõ csapat – általában a United – remek sorozatot kap el és beelõzi a szinte végig vezetõ éllovast, ez az ami most Ferguson fejében jár. Jó párszor megtörtént már a Premiership korszakban.
„A Newcastle 12 ponttal vezetett, mi 12 pontos elõnyt adtunk le, a Blackburn pedig 13 pontos elõnybõl is majdnem elbukott. Ez elõfordul. Bolondok lennének, ha azt hinnék, hogy velük ez nem történhet meg. Ha a Chelseanél is beüt a baj, akkor azon múlik, hogy miként állnak fel. Nézzék csak mi történt az Arsenalnál miután kikaptak az Old Traffordon (az Arsenal a következõ meccseken 15 pontból 9-et veszített). Az Arsenalnak és nekünk is abban kell reménykedni, hogy ez megtörténik. Az egyetlen dolog, amit tehetünk az, hogy türelmesek vagyunk.”
Azt kérdezem, hogy a Bajnokok Ligája szereplés lelassíthatja-e a Chelsea-t. „Úgy gondolom, hogy egy olyan kulcsjátékosuk sérülése, mint Lamprad vagy (John) Terry, esetleg (Arjen) Robben vagy (Damien) Duff az bizony lelassítaná õket.”
A Chelsea április 16-án készül az Old Traffordra látogatni. Ferguson feláll a díványról, hogy megnézze a táblára kitûzött sorsolást. „Könnyen lehet, hogy nem akkor lesz. Ez egy FA Cup elõdöntõ nap. Így lehet, hogy a szezon vége elõtti utolsó keddre kell áttenni a mérkõzést. A tv biztos szeretné, azt leszámítva, hogy ha a Chelsea így folytatja, akkor addigra már eldõl a bajnoki cím.”
Ez aztán az igazi beismerés. Ha így történik, ez lesz az elsõ olyan alkalom a Premiership kezdete óta, hogy a United két szezonon keresztül nem tudja megnyerni a bajnokságot. Ferguson elgondolkozik ezen.
„Úgy gondolom, ha valami alapvetõen rossz lenne, akár a csapat képességeivel vagy éhségével, akár a managerrel, akkor több kérdés merülne fel bennem, akár az is hogy valóban kellene-e maradnom. De azt hiszem ezek a dolgok rendben vannak. Mindig fél szemmel a jövõt figyeljük, hogy biztosak legyünk benne a legjobbak között tudunk maradni. Nem lehet minden évben bajnokságot nyerni.”
Idõnként az események közbeavatkoznak. A United minden bajnoki cím nélkül maradt szezonjában különös körülmények játszottak szerepet. 1994-95-ben Eric Cantona-t a szezon második felének nagy részérõl eltiltották; 1997-98-ban Roy Keane szinte az egész szezont kihagyta sérülés miatt; 2001-02-ben a csapat elvesztette koncentrációját, miután Ferguson bejelentette visszavonulását; a tavalyi szezonban Rio Ferdinandot eltiltották az utolsó négy hónapról, és csak szeptemberben térhetett vissza. „Ferdinand eltiltása megbénított minket.” – mondja Ferguson. „Nézzük csak meg milyenek a védelmi mutatóink Rioval. Fantasztikusak, és pontosan ezeken dõl el a bajnoki cím.”
Az idei szezonra rátérve, a United managere éppen a másik oldalon látja a problémákat. „Ebben az évben némely meccsen rengeteg helyzetet hagytunk ki: Blackburn, Manchester City otthon. Blackburnben mindig nehéz feladat vár ránk, még a legjobb csapatunkkal is, arra tehát mondhatjuk, hogy korrekt eredmény. De a City ellen otthon 75%-ban birtokoltuk a labdát. Még egy szöglethez sem jutottak az egész meccsen. A Manchester United korábbi csapatai elsöpörték volna õket.”
„Ilyenkor azt gondolod magadban, ’ha Cantona játszana, ha van Nistelrooy játszana’. Cantonára mindig is úgy gondolunk, mint aki kritikus pillanatokban szerzett gólt. Azt gondolod ’az Isten szerelmére, kell egy gól’ és õ megszerezte vagy kialakította másnak a helyzetet.”
Az utóbbi idõben azonban ezek a gólok Ole Gunnar Solskjaer-tól jöttek. „Ole ülhetett a padon. Fantasztikus volt. Figyelte a játékot, felmérte a helyzetet, bement és pontosan tudta mit tegyen.”
Ferguson tágas irodájában beszélgetünk Carringtonban, az edzõkomplexumban, amiért kardoskodott, és amit õ tervezett. Nagy ablakok néznek az edzõpályákra, és az ablakpárkányon trófeák tolonganak, jó párat különbözõ United szurkolói klubok adtak át. A falakon keretezett képek és fotók, újabb bizonyítékai azoknak a hihetetlen sikereknek, amit a United Ferguson irányításával ért el.
Habár tisztában van vele, ha elveszti az irányt, nagyon könnyen vége lehet mindennek. Ennek bizonyítékául nem kell mást tennie Fergusonnak, csak megállni a trófeaterem elõtt, amikor a United az Anfieldre látogat ma ebédidõben. Ki gondolta volna, miután a Liverpool 15 éven belül 10. bajnoki címét gyûjtötte be 1990-ben, hogy a következõ 14 évben nem terem babér nekik? Nos, Ferguson egyik segítõje így gondolta.
„Emlékszem, hogy Jim Ryan azt mondta miután csatlakozott hozzánk: ’A Liverpoolnak komoly problémái vannak’. Erre én azt feleltem: ’Mibõl gondolod ezt?’. Azt válaszolta: ’A csapat kora a gond. Olyan játékosokat vesznek, mint a 31 éves (David) Speedie, a húszas éveinek végén járó (Ronny) Rosenthal, Jimmy Carter.’ Nem vettek olyan fiatalokat, mint az Arsenal vagy én, hogy megtervezzék a jövõt. Ránéztem a csapatuk életkorára, és azt mondtam ’Jézusom, hol vannak a fiatalok?’. Egyedül Steve Staunton volt. Amíg nem jött Graeme (Souness) ez nem is változott. Rövidtávra erõsítettek.”
„Emlékszem, hogy Jimmy Sirrell (korábbi Notts County manager) azt mondta nekem, mikor elõször edzõ lettem ’73-ban… Azt mondta: ’Sose hagyd, hogy a játékosaidnak egyszerre járjon le a szerzõdése, vagy egy idõben öregedjenek ki. Mindig az egyensúlyra törekedj.’ Ez számunkra azt jelenti, hogy egy-két középpályás játékosunkkal 2003-ban, kettõvel 2004-ben, kettõvel 2005-ben hosszabbítottunk, így nem egy idõben jönnek tárgyalni, nem egyszerre kell velük foglalkozni. David Gill és én éppen ma reggel néztük át, hogy mikor járnak le a szerzõdések.”
„Könnyen megtehetném, hogy ugyanazokkal a játékosokkal mennék végig az utolsó két-három évemben, és azt mondanám az utódomnak: ’A te dolgod a jövõ csapatát felépíteni.’ De így nem lehet dolgozni. Ez egy fantasztikus klub és mindenkitõl megérdemli, hogy törõdjön a jövõvel. Felismertem, hogy a középpályásaim nagy része mind egyszerre lép be a harmincas éveibe: Keane, Scholes, Giggs, Butt, Beckham.”
Ebbõl az ötösbõl, mely a United elõzõ évtizedben elért sikereinek alapja volt, Beckham és Butt már nincs a csapatnál; Giggs szerzõdéshosszabbítása halogatódik. Scholes visszavonult a válogatottól és ismét remek formában van. Keane, aki mind közül a legfontosabb, hosszú évek óta összefogja a csapatot.
„Royt lesz a legnehezebb pótólni.” – mondja határozottan Ferguson. „Felejtkezzünk meg a játékról, a lényeg a szellemi és érzelmi dolog, amit õ nyújt. Õ olyan, aki eszméletlenül akarja a gyõzelmet és óriási tekintélye van az öltözõben. Az akarat, amit õ mutat, átragad az egész öltõzõre. Azt hiszem a tetteim az elmúlt több mint 20 évben mindig megmutatkoztak a csapataimnál és mindig próbáltam olyan játékosokat hozni a csapathoz, akik valamilyen szinten a tükörképeim. Keane kétségtelenül ilyen. Nagyon nehéz olyan valakit találni mint õ, és nem, nem a Liverpoolnál fogom megtalálni, az ki van zárva.”
Mielõtt még Rafael Benitez szemrehányást tehetne Fergusonnak, meg kell jegyezni, hogy Steven Gerrardra tettem utalást, azonban az kétségtelen, hogy Ferguson szeretné leigazolni a Liverpool kapitányát. Igaz, ehelyett mégis kevésbé elismert játékosokat igazolt. „Fiatal játékosokat vettünk (Eric) Djemba-Djemba, Kléberson, (Liam) Miller, (David) Bellion. Az emberek azt mondják, õk nem Manchester United játékosok, de két éven belül azok lehetnek. Nem lehet így megítélni ezeket a játékosokat, akik ilyen fiatalon jöttek és elvárni, hogy rögtön beilleszkedjenek. Nagyon kevés olyan különleges tehetség van a világon, mint (Wayne) Rooney és (Cristiano) Ronaldo.”
Az Exeter elleni FA Cup döntetlenbõl ítélve a hazai fiatal tehetségeknek idõre van szükségük. Wes Brown, John O’Shea és Darren Fletcher kivételével a fiatalok nem tudtak kiemelkedni, ráadásul még ennek a triónak sem sikerült ez rögtön az elején. Habár Ferguson azt mondja, ennek okai a rendszer hibájában rejlenek.
„Továbbra is minõségi, jó jellemû fiatalokat nevelünk. Erre büszke vagyok. Nem könnyû ez a mai modern játékban. Nagy a kísértés a vásárlásra. De az akadémiai rendszer totális csõd, én annak tartom. Mindenki azt mondta, most új hajnal jön, de nem. Ennek elit rendszernek kéne lenni, de nem az.”
A United problémája, hogy csak olyan játékosokat vehetnek, akik az Old Traffordtól egy órás úton belül laknak. Ami annak idején például kizárta volna David Beckham leigazolását. „Lehetetlenség a helyi körzetbõl egy Manchester United számára megfelelõ mennyiségû játékost szerezni.” – mondja Ferguson. „Volt egy óriási állományunk, Giggs-szel, a Nevillekkel, Butt-tal, Scholes-szal, de ez egyedi eset. Mi van, ha Cornwallban laksz? Meg tudod mondani, hogy ki volt az az utolsó játékos, akit a Bournemouth, Torquay, Exeter, Scarborough, vagy ilyen távoli város szerzett magának? Lee Sharpe (akit a United a Torquay-tól igazolt)? Õ Birminghambõl való.”
A rendszer azt jelenti, ha a United másik klub vonzáskörzetében lévõ tehetségre figyel fel, akkor kompenzációt kell fizetnie az adott klubnak. „Kieran Richardsont a West Hamtõl igazoltuk. 400 ezer fontba került 15 évesen.” – mondja Ferguson. „Miért ne menne az ember külföldre és szerezne ennyi pénzért három játékost? Külföldrõl jó neveltetésû és viselkedésû játékosokat lehet szerezni, akik orvosilag jó állapotban vannak. Jó fizikai és mentális kilátásokkal.”
Ferguson egyre szenvedélyesebb, ahogy kifejti csalódottságát. A játék még mindig élteti, ez az, amit a családja észrevett benne, amikor azt tanácsolták, halassza el a visszavonulását. De vajon Ferguson is örökké folytatja, akárcsak Bobby Robson, aki 72 évesen is új kihívást keres? „Kizárt, hogy olyan legyek, mint Bobby.”
Világos válasz, habár Ferguson egyáltalán nem gondol még a visszavonulására. Irigykedve beszél nyolcvanas éveiben járó ismerõsérõl, aki még mindig dolgozik és hozzáteszi: „Kétségtelen, hogy amikor visszavonulsz elkezdesz hanyatlani. Számomra fontos, hogy aktív maradjak. Ha holnap visszavonulnék, akkor is három évre való programom lenne: tévéznék, könyvet írnék, motivációs társalgásokban vennék részt. Így is már hívtak Amerikába. Ott van Ausztrália, Dél-Afrika, a Távol-Kelet. De élvezném azt a három évet? Beszélni? Mikor nem vagy benne a futball vérkeringésében?”
Nem mintha futball rögeszmés lenne, már nem az. „Az voltam hét évvel ezelõtt. Egész este a telefonon lógtam, állandóan néztem a videókat. Halálosan fárasztott és ezt tudtam is. Szükséged van valamire, amivel elfoglalod magad, ami érdekel. Egy ideig a lovakkal foglalkoztam, de ez már elmúlt. Aztán egy kicsit belekóstoltam a golfba, aztán a borokkal is foglalkoztam. Vettem és olvastam róluk. Hatalmas téma, tudnod kell mindent, hogy mik a legjobb vételek, melyik évjárat, melyik vidék. Sok borom van Londonban, Petrusban. Vannak a házamban is minõségi borok különleges alkalmakra. Nagyban leköti az érdeklõdésemet.”
Fergusonnak most határozatlan idejû szerzõdése van. „A klub javasolta ezt. Megbeszéltem a családommal és úgy gondoltam nem is rossz ötlet. Így nincs idõponthoz kötve. Ha a szerzõdésem 2006-ban lejárna, a média rögtön spekulálna, hogy ki jön a helyemre, a játékosok pedig mondhatnák, hogy ’ez az utolsó éve, nem fog új szerzõdést kapni.’ A határozatlan idejû szerzõdéssel akár holnap vége lehet. David (Gill) és én leülhetünk, és azt mondhatjuk ’Legyen ez az utolsó év’. És még a közvéleménynek sem kell elmondanunk.”
Abban mindenki biztos lehet, hogy itt még nem tartunk, Ferguson rendkívüli energiái éppannyira megvannak, mint a vágyai. Ferguson az utóbbi idõben közel kilenc kilót fogyott ’Egyszerûen csak felhagytam a kenyér evéssel’ jó színben van, és jól is érzi magát. Reggel kilenckor kezdtük a beszélgetésünket és õ már elõtte egy órát töltött az edzõteremben, valamint Gill-el is volt egy találkozója. Elõzõ este pedig Milánóban volt, ahol a United BL ellenfelét nézte meg.
A United és a Milan összesen nyolc BL/BEK trófeát gyûjtött, mégis az összecsapásukat háttérbe szorítja a Chelsea-Barcelona mérkõzés. „Ezt a legnehezebb megtippelni.” – mondja Ferguson. „Nézem a Chelsea-t és azt gondolom ’a Barcelonának kemény dió lesz’. Aztán megnézem a Barcelonát és azt gondolom ’a Chelsea-nek kemény dió lesz’. Ronaldinho kiegyenlíti az erõviszonyokat. Nagy játékos.”
„Õ az, akit elszalasztottak.” – sugalmazom.
Ferguson savanyú ábrázattal bólint. Az irónia ebben, hogy a United Peter Kenyon tárgyalási taktikája miatt maradt le Ronaldinhoról, Kenyon pedig jelenleg a Chelsea ügyvezetõje. Azonban a United leigazolta Rooney-t: „Amint elérhetõvé vált, tudtam, hogy le kell igazolnunk. Többször is beszéltem David Moyes-szal. Azt mondtam: ’Ha valaha is eligazolható lesz, ne hagyj cserben.’ Már 14 évesen hallottam, hogy ’Van egy kölyök Evertonban’. Akkor is megszerezhettük volna, de nem akart jönni, 16 éves koráig sehova se akart menni. Én ezt megértem, õ egy helyi srác. De az eb megváltoztatta a gondolkodását. Amikor eldöntötték, hogy eladják, nem engedhettük meg, hogy elszalasszuk.”
Rooney káprázatos mesterhármast szerzett bemutatkozó meccsén, de idõnként képtelen megfelelni a rendkívüli elvárásoknak. A managere nem aggódik: „Jól teljesít. Voltak halvány meccsei, de még csak 19 éves. Ronaldo is ugyanilyen volt tavaly, de vannak meccsek, amikor nagyon megy neki. Amint érettebbek lesznek a teljesítményük is egyenletesebb lesz, és jobbak lesznek. Három-négy éven belül már nagyon jók lesznek.”
Rooney-nak már volt pár ballépése, legutóbb a boltoni Tal Ben Haim-mal szembeni incidens, ami miatt hárommeccses eltiltást kapott. „Olyan, mint bármelyik másik 19 éves. Nyilvánvaló, hogy gyõztes típus. Nem szeret veszíteni. Magas a vérmérséklete. De nem is várhatjuk, hogy harminc éves fejjel gondolkozzon. Sajnos, más 19 éves játékossal ellenben õt másképp kezelik. Erõszakos viselkedés? Ugyan már, minden meccsen látni ilyet.”
„Valójában õ egy csendes kölyök, és nagyon rajong az edzésekért. Imád edzeni. Eddig csak egy bajom volt az edzõpályán, és õ Scholes. Most már ketten vannak. Õk mennek ki elõször és aztán le se tudod zavarni õket a pályáról. Állandóan csak lövik a labdát, egy nap egyikõjük el fog találni, és ott fogok meghalni. Volt, hogy Scholes lövése csak centikkel ment el a fejem mellett. Aztán mindenki arra figyelt fel, hogy ordítok: ’Scholes!’, erre õ angyali tekintettel kérdezte, hogy ’Tessék?’. Jó keményen lövik a labdákat. Egyszer úgy 45 yardnyira volt Gary Neville-tõl, aki éppen a kerítésnél könnyített magán, és õ keményen pont fenéken lõtte.”
És ezzel Ferguson elindult, tele lelkesedéssel a zuhogó esõ ellenére, ment az edzõpályára, hogy kitérjen Scholes bombái elõl. És azért, hogy feltüzelje a csapatot a szezon második felére, arra a szakaszra amikor a United hagyományosan szétzúzza riválisait. Az esélyek nem mellettük szólnak, de térj be egy fogadóirodához, tegyél fel egy nagyobb összeget a Unitedre és láthatod, ahogy megizzadnak az ott lévõk