Szürke hétköznapreggel, a belváros egyik tekintélyes épületének ötödik emeleti irodájából szemlélve, az utcán hömpölygõ emberáradat, mint valami hatalmas kígyó tekergõzik az utcákon.
A tömegbõl kiválik egy vékony, szemüveges szõke középhosszú, összefogott hajú lány, aki sietõs léptekkel igyekszik lépést tartani a rohanó idõvel, és eltûnik a kapualjban. Hosszú léptekkel igyekszik az iroda felé, mintha késésben lenne, pedig fél órás elõnyben van. De még így sem tudta soha megelõzni fõnökét, aki már az irataiba temetkezve ül az íróasztalánál. Az ajtó elõtt elsuhanó tündér csengõ hangjára lesz figyelmes és csak annyi idõre hagyja abba a munkát, hogy üdvözölje és egy kedves bókot elejtsen a lány felé. Nagyon jólesik a kedvessége, amit már fél éve minden egyes reggel megkap, és értelmet ad az üres hétköznapoknak.
Kioson a tea konyhába és feltesz egy jó erõs KV-t, hogy viszonozni tudjon valamit a fõnökének. Gondolataiba merülve vár miközben fantáziája elkalandozik. Elõveszi fõnöke kedvenc bordó bögréjét és beletölti a forró KV-t.
A felcsörrenõ telefon hangjára észbe kap és megégeti puha ujját. Sietne felvenni, de újra csend támad: a fõnöke már megelõzte.
Egy gyenge elhalkuló hang közölte a telefonban, hogy nem tud ma bemenni dogozni.
Az üzlettárs volt.
Valami betegségre hivatkozott. A fõnök megértõnek mutatkozott, de miután befejezték, idegesen csapta le a kagylót.
Közben a konyhában a lány puha ajkaival próbálja enyhíteni ujjának lüktetõ fájdalmát és lassan elindul az iroda felé.
Az íróasztalnál ülõ fõnök figyelmét valami félre vonja:
Hirtelen fel pillant és az ajtóban álló szõke tündérre szegezi tekintetét, aki egyik kezében valami csodás illatú ajándékot tart, miközben varázslatos vörös ajkai közt próbál enyhülést keresni finom kecses ujja.
A fiú nem tudja levenni a szemét arról a csodás izgató látványról, ami elé tárult.
Kicsit zavarba jön a lány és sietve távozni akar. Közli vele, hogy ne siessen olyan nagyon, mert rengeteg átbeszélnivalójuk van a mai nappal kapcsolatban, mivel hogy kettesben maradtak. Kihúz egy széket az asztal alól és megkéri, hogy foglaljon helyet. A lánynak megakad a tekintete a srác szürke ingujján kidomborodó izmokon. Félre kapva pillantását egyenesen bele néz azokba az izzó kék szemekbe, amelyek régóta hatalmukba kerítették. Oda nyújtja félénken a bögrét, de kicsit elügyetlenkedi a dolgot, mert egyszerre nyúlnak érte és a KV kilöttyen a lány hófehér blúzára.
Hirtelen felpattan és kirohan a tea konyha irányába. A srác átkozza kétbalkezességét és idegesen beletúr rövid kócos barna hajába.
Ahogy kilép az ajtón, ugyanavval a lendülettel vissza is táncol a meglepetés erejétõl. Hátrálva közelít az íróasztalhoz, miközben majdnem elesik a kihúzott székben. Az ajtóban megjelenik a lány blúz nélkül, csak egy csipkés melltartó van rajta, egy fehér harisnyakötõ és harisnya. A srác nem tud betelni az eléje táruló gyönyörû látvánnyal és szünet nélkül vizsgálja szemeivel a lány minden egyes részletét.
Lassan megindul a kõvé dermedt áldozat felé elszántan, mint a legtitkosabb álmaiban amelyekrõl reggelente szokott ábrándozni, mikor íróasztala fölé görnyedve vágyainak uralóját. Már régóta elhatározta, hogy valamivel viszonozni fogja azokat a kedvességeket, amiket azidõ alatt kapott, mióta itt dolgozik. Igaz kis bókok voltak, de elegek ahhoz, hogy jó kedvvel induljon az üres hétköznapoknak. A srác nem is remélte, hogy valaha is az asztal szélességénél közelebb kerülhet vágyainak titkos istennõjéhez.
Kicsit furcsának tartja, hogy a lány átveszi a kezdeményezést, de nem áll ellen, sõt kicsit izgatónak is tartja, mikor lassan kibontja szürke nyakkendõjét. A fiú lépés elõnyben van, mert partnerén már csak melltartó van felül. Az ing kigombolásában már besegít már amennyire tud, mert figyelmét még mindig leköti a csodálatos tájkép. Finom mozdulatokkal félrehúzza a melltartó vékony pántját és érzéki csókokkal illeti a lány bársonyosan puha bõrét. Lassan csúszik lejjebb és lejjebb a keze, hogy kiszabadítsa börtönébõl azokat a formás idomokat, melyek vágyainak tárgyát képzik már régóta. A lány miután ledobta a szürke inget kezébõl, lassan végig simítja érzéki ujjaival a srác mellkasát és megpihen pár pillanatra a vállán. A fiú megragadja vékony izmos karjaival szerelmét és felemeli az íróasztalra. Gyengéden végig cirógatja a lány egész testét, de a csípõ körül elakad, valami feleslegeset vél felfedezni, ami nem illik bele a képbe.
Hát persze!
Finoman kikapcsolja a harisnyakötõ csatjait, hogy el tudja távolítani a maradék útban lévõ selyem költeményt, ami a vágyaik beteljesülésének útjában állt. Egy laza mozdulattal kioldja derékszíját mi által úgy hullik le a nadrágja, mint az asztalról félresöpört irathalmaz. Ugyan erre a sorsra jut az alatta rejtõzõ boxer alsó is. Megmarkolva a lány kezét felhúzza õt és végig simítja bársonyos bõrét az arcától a combjáig, lassan, minden részletre gondosan ügyelve. Átkarolják egymást és forró szerelmük heves csókban tör a felszínre. A fiú ajka lassan lefelé vándorol. A vágytól duzzadó keblek szomjazzák a gyengédkényeztetést, közben kezei újabb kalandok után néznek, és elindulnak lefelé az ismeretlen táj meghódítására. Hangosan felszisszen a lány mikor olyan helyre tévedtek a kíváncsi ujjak, ahol a gyönyör lakozik. Az ajkak is követik a már kitaposott ösvényt a biztos cél felé, miközben körmeivel a fiú széles hátát barázdálja. A combok belsõ része és a környezõ területek roppant érzékenyek, ezért rendkívüli óvatosságot igényel a környék bebarangolása.
A gyönyör kapuja hirtelen feltárul a szerencsés utazó elõtt és bebocsátást nyervén forró ajkaival ébresztgeti a szunnyadó vágyat. Hûvös nyelvének érintése hidegzuhanyként borzolja fel az érzékeket.
A lány felhúzza térdre ereszkedett lovagját és magához rántja. Combjaival átkulcsolva jelzi vágyainak következõ állomását. Végig simítja a fiú izmos mellkasát, barázdás hasfalát és végül elérkezve céljához, kezébe veszi szeretõje legérzékenyebb részét és beinvitálja a testi örömök álomvilágába. Forrón egymásba fonódva az érzelmek hullámain ringanak, egymás legapróbb rezdüléseire reagálva módosítják a ritmust.
A heves szerelmi tusának szinte semmi sem állhat útjába, sorra repülnek le az asztalról a különféle tárgyak, melyek végül a kék kárpiton pihennek meg. Egyre hangosabb jelek utalnak arra, hogy a lány közeledik vágyainak beteljesüléséhez, behunyt szemmel tartja a fiú testét magán, combjaival olyan erõsen fonja át, mint egy áldozatát szorító óriási Pyton. A tüzelõ kék szemek hirtelen könnybe lábadnak és elhomályosuló világ megszûnik létezni.
Hirtelen néma csend.
Majd együttes erõvel robban ki a beteljesülés hangos érzéki sóhajok közepette.
Erõtlenül hullnak az asztal hûvös lapjára és hosszú percekig mozdulatlanul fekszenek összefonódva, mintha ez a pillanat örökké tartana, az idõk végtelen tengerén.