A görög válogatott Otto Rehhagelt hibáztatja a megnyert Európa-bajnokságért.
Otto Rehhagel munkába állása kezdete óta fokozatosan mélyült a szakadék a szövetségi kapitány és a csapat tagjai között. Otto Rehhagel érkeztével alapvetõen megváltozott a csapatnál végzett edzésmunka, egyre többet kellett futnunk, és aki rosszul végezte a feladatát, annak meg kellett tanulnia tíz német igét. Az edzõnk közben csak mászkált a pályán és a legsötétebb náci idõkre emlékeztetõ vezényszavakat ordibált.
A megfelelõ edzésmunka miatt a csapat egyre jobb erõállapotba került, ezért arra kényszerültünk, hogy szabadidõnkben alkoholt fogyasszunk, drogozzunk, cigarettázzunk. Felmerült, hogy túl kényesek vagyunk, ezért leszögezzük: egy játékos mindig kényes és kiszolgáltatott helyzetben van, ha játszani szeretne, akkor kénytelen azt csinálni, amit az edzõje parancsol neki.
Otto Rehhagel több héten át nem fogadta Kapszisz köszönését, az edzéseken nem szólított minket nevünkön, mert azt állította, hogy görögül képtelen bármit is megjegyezni. Azt már mindannyian megalázónak tartottuk, hogy Panajotisz Fisszaszt rendszeresen csak "buzi görögként" emlegette és szólította, pedig az õ szépapja még Wittelsbach Ottó müncheni komornyikjaként lépett görög földre Jürgen Fichte néven. De ez persze csak egy kiragadott példa a sok közül.
Szövetségi kapitányunk nyilvánosan hirdette, hogy egységes csapatot kíván kialakítani, miközben az öltözõben ennek ellenkezõjére törekedett. Elõször felszólított bennünket, hogy közösítsük ki Angelosz Hariszteaszt, ne beszéljünk vele. A mérkõzések elõtt az öltözõben el kellett énekelnünk a német himnuszt, pedig egyikünk sem német, leszámítva Panajotisz Fisszaszt, illetve csak a szépapját. A közös himnusz után volt, hogy a leggyalázatosabb német káromkodásokat kellett végighallgatnunk. Még Fisszasznak is, aki valahol mégiscsak német.
Jellemzõ Otto Rehhagel tanácstalanságára, hogy a Portugália elleni döntõ elõtt tõlünk, játékosoktól kért sírva segítséget - ilyenkor bezzeg tudott görögül - a taktikára vonatkozólag, miközben korábban trágár módon reagált a taktikára vonatkozó felvetéseinkre. A Portugália elleni nyitómérkõzés elõtt a csapat testületileg átvonul egy másik öltözõbe, hogy ott egymással megbeszéljük a teendõket és egymást hangoljuk a meccsre, miközben Otto Rehhagel görög gyúrónkat köpködte. A spanyolok elleni csoportmérkõzés félidejében arra kényszerültünk, hogy a játékoskijáróban megbeszéljük: nem foglalkozunk a számunkra állandóan ellentétes utasításokat adó szövetségi kapitányunkkal, és azt játsszuk, amire magunktól képesek vagyunk.
Az oroszok ellen adtunk még Otto Rehhagelnek egy esélyt, de taktikája gyalázatos volt és simán vereséget szenvedtünk. A franciák és a csehek, valamint a döntõben a portugálok ellen az általunk éjszakánként, a szabadidõnkben kidolgozott taktika szerint játszottunk. Azokon a mérkõzéseken meggyõzõdésünk szerint az oroszok elleni vergõdéseinkhez képest gyökeresen más görög válogatottat láthatott a közönségünk.
Az Európa-bajnokság megnyerését követõen még bíztunk abban, hogy változik a helyzet, de hajnali fél kettõkor látnunk kellett, hogy minden csak még rosszabb lett. Ezért tárjuk a nyilvánosság elé azokat a szégyenteljes dolgokat, melyek az öltözõben történtek.