Tökéletesen egyetértek veled! De azt még hozzátenném, hogy egy II.vh-s játéktól az a minimum, hogy a történet, a szereplõk, a fegyverek, a környezet, minden realisztikus legyen és ügyeljenek a történelmi hûségre. A másik pedig, hogy izgalmas, pörgõs játékmenetet biztosítsanak a játékosnak. A minimumot mindkét játék elérte. A CoD készítõi pedig egy elég régi motoron futott. Persze abban is voltak olyan dolgok, amikre egy igazi katona a hasát fogta volna a nevetéstõl, de mondom ezt a kicsi antirealitást a régebbi motornak tudhatjuk be.
A BiA engem sem érintett meg túlságosan, nem éreztem azt a rapszódikus érzelmet mint a CoD-ban(a végén eléggé elérzékenyültem), egy kivételével, Baker monológjai igen átfûtött, érzelmes dolgokat mutattak be. A játék készítõji nagy hangsúlyt fektettek a realitásra. Én azt mondom, hogy még lehetne mit csiszolni rajta, de azért én élveztem. A játékélmény viszont kifejezetten gyenge. 1 hétig játszottam vele, de már Szerdán unni kezdtem, és csak a történet miatt vittem tovább. Egyhangú, monoton, és nem is II.vh-s akciójátéknak, hanem egy közepes II.vs köntösbe bújtatott kommandózásnak nevezném. Olyasmi mint a FullSpectrumWarrior.
Nah mindegy. Nálam is a CoD viszi a pálmát. Hiába a megscriptelt játékmenet, hiába a könnyû célzás, 8x vittem végig, és ez már nálam valami!