A Loki csapatkapitánya szívesen kihagyna egy kazahsztáni utat.
Ha valaki nagyon megérdemelte ezt a bajnoki címet, az Sándor Tamás, aki egyértelmûen a Loki vezéregyénisége volt ebben az idényben (is). A kiváló rúgótechnikájú középpályás három éve tért haza, nem titkoltan azzal a céllal, hogy aranyat nyerjen nevelõegyesületével, a Debrecennel.
A Loki megérdemelten lett elsõ az idén. Igaz, éppen egy olyan mérkõzésen vált biztossá az aranyérem, amelyen a Debrecen nem is játszott.
- Kissé furcsállottuk, hogy nem egy nap lépünk pályára a Fradival, de szó sincs arról, hogy ez elronthatta volna az örömünket - mondta a középpályás. - Mi egy nagyszerû meccset játszottunk szombaton, a szurkolók bajnokként ünnepeltek bennünket. Vasárnap pedig vártuk a Ferencváros mérkõzését: én például otthon a fotelben, egyedül, mert a kisfiam Pesten futballozott, a feleségem õt kísérte el. Természetesen szurkoltam a Pécsnek, és a lefújás után már találkoztam is a csapattársak egy részével egy debreceni szállodában. Még elég kevesen voltunk, hiszen többen hazamentek a keretbõl a Dunántúlra, erre-arra, de estére már megérkeztek a távolabb lakó srácok is, így a Kossuth téri üneplés azzal a rengeteg emberrel remekül sikerült. Csak tudnám, hogy a szurkolók miként tudtak két óra alatt egy ekkora bulit összehozni…
Igaz, sokáig mindenki óvatoskodott, de Sándor Tamás amondó, a Vasas elleni idegenbeli siker után már érezni lehetett, hogy ez a bajnokság az övék lesz. Jár tehát a kalapemelés a kétségkívül legegységesebb és leginkább gólratörõ futballt produkáló Loki (na meg szurkolói) elõtt, de adódik a kérdés: mi lesz most? Mit profitálhat a város és a klub ebbõl az aranyból?
- A stadionkérdésünk talán megoldódik, mert az nem jó, hogy helyhiány miatt néhány száz szurkolónk rendszeresen kint marad, és persze szeretnénk eljutni a Bajnokok Ligájába. Ha jól tudom, július közepén kezdünk - hm, nem bánnám, ha a kazahsztáni utat kihagyhatnánk…