A DVSC-TEVA 21-szeres válogatott középpályása Gyõrött folytatja pályafutását. A 28 éves futballista holnap debreceni csapattársához, a montenegrói Bojan Brnovicshoz hasonlóan négy és fél évre szóló szerzõdést ír majd alá az ETO-hoz.
Böõr Zoltán a DVSC saját nevelésû játékosaként mutatkozott be az élvonalban az 1995/1996-os idényben. A török Vestel Manisasportól tavaly januárban hazatérõ futballista az elmúlt egy évben állandóan sérülésekkel bajlódott, az õszi szezonban végig combtõfájdalmakkal küszködött, január elején pedig megmûtötték. Böõr Zoltánt elõreláthatólag két hét múlva már teljes értékû edzésmunkát végezhet, ezúttal azonban nem Debrecenben, hanem Gyõrött.
- Sokszor nyilatkoztad, Magyarországon a DVSC-n kívül más klubban nem szeretnél játszani, a sors most mégis úgy hozta, hogy Gyõrben folytatod a pályafurásodat.
- Van az a bölcs mondás: soha nem mondd, hogy soha. Valóban kijelentettem, hogy nem kívánok más magyar csapatban futballozni és ezt tiszta szívembõl mondtam. Arra gondoltam, hogy jól alakul majd a pályafutásom, még akkor is, amikor tisztában voltam vele: lesznek buktatók. Úgy hittem, nem kell majd azzal foglalkoznom, hogy más honi gárdába menjek, csak Debrecenben akartam játszani, de jöttek a sérülések és az ezzel járó hosszabb kihagyások, amelyek egy idõ után megváltoztatták az elképzeléseimet. Az évek folyamán nagyon jó csapat alakult Debrecenben, a Loki a bajnoki címért harcol. Azokon a posztokon, ahol számításba jöhetek, mindenhol legalább két ember vár arra, hogy pályára léphessen. Nagyon nehéz dolgom volt eddig is, hogy bekerüljek a csapatba. Ennek ellenére minden felkészülésnek úgy vágtam neki, hogy ezúttal sikerül, ám jött ez a mûtét, ami után teljesen egyértelmû volt: a tervem ismét nem valósul meg, hiszen azok az edzõmeccsek, amelyek akár itthon, akár a törökországi edzõtáborban vannak, kimaradnak számomra és ezzel ismét óriási hátrányban leszek. A bajnokság elejére épülök fel, amikor nyilván a bajnoki címért küzdõ együttesben azok kapnak majd szerepet, akik õsszel és a felkészülés során bizonyítottak. Beránek nem ismer engem, mert nem látott még játszani, tehát nyilvánvaló, nem mondja majd azt, hogy itt van Böõr Zoltán, kap öt-hat mérkõzést, amelyen összeszedheti magát. A klub célja annál komolyabb, hogy ezt megengedhesse magának.
- Úgy érzed tehát, hogy felépülésed után sem lett volna esélyed bekerülni a csapatba?
- Ahhoz, hogy ebben a helyzetben stabil csaptaggá tudjak válni, óriási sérüléshullámnak kellene bekövetkeznie, és ezt nem kívánhatom, nem is szabad erre gondolni és kicsi is rá az esély. Ismét fél évet elveszítenék a pályafutásomból, ha itt maradnék és azért kellene harcolnom, hogy hátha bekerülök a kezdõbe. Vannak tehetséges fiatalok a posztomon, ezen kívül bal oldalon Dzsudzsák Balázs, Leandro, a jobb oldalon Dombi Tibi, Kiss Zoli játszanak és most Nagy Robi is felkerült. Néhány évvel ezelõtt csúcsformában voltam, jól ment a játék. Akkor más lett volna a helyzet, de jelen pillanatban legalább három ember van elõttem. Abban biztos voltam, hogy ha tartós játéklehetõséget kapok valahol, akkor nagyon hamar utol tudom érni magam, és itt jött képbe a Gyõr, amelynek vezetõi a múlt héten megkerestek és ez számomra óriási lökést adott. Nagyon feldobott, hogy van olyan csapat, amely igazán számít rám.
- Sokat vacilláltál, hogy elfogadd az ajánlatot?
- Nem, mert egy nagy múltú csapatról van szó, amely jelen pillanatban nem szerepel túl fényesen, de elnézve a célokat, úgy érzem, szép jövõ elõtt áll a klub és ez fontos szempont volt számomra, mint ahogy az is, hogy olyan körülmények között tudjak dolgozni, visszanyerni régi formámat, mint amit megszoktam Debrecenben. Minden megbeszélés alkalmával nagyon komolyan kijelentették, hogy számolnak velem és ez nagyon jó érzés volt.
- Anyagilag jobban jársz?
- Egyáltalán nem, nagyságrendekkel kevesebbet keresek majd Gyõrben, de nem a pénz motivált, hanem az, hogy ismét futballista legyek, sorozatmeccseket játsszak, harcoljak a sikerekért, gólokért. Az, ami az évek folyamán felhalmozódott bennem, a motiváció, a tenni akarás, nem tudtam levezetni máshol. Az emberek elõtt próbáltam mosolygós és jókedvû lenni mindig, de amikor hazamentem a családomhoz, amikor be voltam zárva a négy fal közé, sokszor holtponton éreztem magam.
- A klubvezetõk mit szóltak a döntésedhez?
- Az elnök úr nagyon nehezen engedett el és ez nekem rendkívül jól esett, ugyanakkor hálával tartozom neki, hogy megértette, nem tudom elérni már itt a céljaimat.
- Gyõrben sikerülhet?
- A Lokiban három-négy ember is harcol egy posztért és én úgy gondoltam, más magyar csapatban sikerrel járhatok. Ez egy szerencsétlen helyzet és talán hamarabb kellett volna lépnem, de úgy érzem, mindent elkövettem annak érdekében, hogy a számomra legfontosabb csapatban próbáljak meg a lehetõ legtöbbet megtenni. Most jött el az a pillanat, amikor rájöttem, hiába erõltetem, nem fog menni. Remélem, ezt mindenki megérti. Úgy terveztem a pályafutásomat, mint Sándor Tamás és Dombi Tibi, hogy Debrecen, külföld, Debrecen.
- Errõl már lemondtál?
- Nem, mert bár egy kicsit módosult a terv, de továbbra is célom, hogy külföldön is bizonyítsak, ezért is léptem, mert ha produkálok egy jó szezont, simán belefér egy légiós élet. Ha nem lennének céljaim a futballban, nem mentem volna el. Szeretnék a válogatottba is visszakerülni, mert a képességeimmel tisztában vagyok, bár tudom, hogy Várhidi Péter most a fiatalokra épít. Magyarországon egy kiugró teljesítmény nem elég, ezért is szeretnék külföldön futballozni, hogy újra a nemzeti csapat tagja legyek, de egyelõre Gyõrben akarok bizonyítani és visszanyerni formámat.
- És a Loki?
- Azt szeretném, ha mindig a DVSC-ben játszanék. Másképp alakult. Itt nõttem fel, nagyon ragaszkodom a városhoz, de azt hiszem, ezt ennyi idõ után nem kell ragoznom. Nagyon hiányzik majd Debrecen, hiszen minden ideköt. A vezetõk ugyanakkor kijelentették, hogy visszavárnak. Talán egyszer ismét magamra húzhatom a piros-fehér szerelést.