A 28-szoros olasz válogatott játékos honlapunknak adott nyilatkozatában elmondta: nem riasztotta el a stadionok állapota.
Az olasz válogatott játékos az Oláh Gábor utcai atlétikai pályán Jámbor László processz menedzser irányításával erõnléti felmérésen vett részt. A 37 éves Signori kora ellenére jól bírta a terhelést. A csatár délután még egy orvosi vizsgálaton vett részt. A tesztet követõen került sor az újságírói összejövetelre, ám a játékos addig, amíg nem születik meg a kontraktus, nem kíván nyilatkozni, ezért csak a
menedzsere, Roberto Lamanna, valamint segítõje, Luca Degli Innocenti jelent meg Szilágyi Sándor cégvezetõ társaságában. Egyébként soha nem látott érdeklõdés övezte az eseményt, a zsurnaliszták megtöltötték a VIP helységet. Szilágyi Sándor elmondta, a csatár szeretett volna pályára lépni a szombati edzõmérkõzésen, de a menedzsere lebeszélte ebbéli szándékáról. A Loki cégvezetõje megítélése szerint napokon belül eldõl, hogy Signori a DVSC futballistája lesz-e, de az már szinte bizonyos, ha Beppe a DVSC-be szerzõdik, a Hajduk Split elleni Bajnokok Ligája-selejtezõn még nem léphet pályára.
Bár a sajtótájékoztatón nem jelent meg Signori, honlapunknak a sportnapilap két munkatársával együtt sikerült szóra bírnunk a játékost, aki mindössze annyit kért: esetleges debreceni szerzõdésérõl ne kérdezzük, mivel Olaszországban, de máshol is a világon az a bevett szokás, hogy amíg a kiszemelt labdarúgó nem kötelezte el magát a klubhoz, addig nem játszik, és nem is nyilatkozik.
- Négy hónapja személyi edzõvel készül. Hogy érzi, erõnlétileg milyen állapotban van jelenleg?
- Bolognában januártól kezdve folyamatosan készülök edzõmmel. Egyszer sem hagytam abba, de nyilván hiányzik a meccsritmus és egy csapattal való felkészülés. Tisztában vagyok vele, hogy egy egyéni tréning nem ugyanaz, mint játékostársakkal edzeni, ezért formába kell lendülnöm. Ahhoz képest, aki május végéig edzésben volt, rosszabb állapotban vagyok, de ez így normális.
- Azt nyilatkozta, hogy azért igazolt külföldre, mert szabadulni akart az olasz focitól, és az azt körülvevõ stressztõl…
- Ha egy játékos egy csapatban már mindent kiadott magából, szüksége van új impulzusokra, új környezetre. Hat évig Bolognában futballoztam, és szerettem volna új élményekkel gazdagodni külföldön, ezért igazoltam Görögországba. Más olasz csapatok is hívtak, de én hoztam egy döntést, mely szerint utolsó olasz csapatom a Bologna lesz és az elhatározásomat nem változtattam meg. Nem akartam más csapatba igazolni Olaszországban. Itt telepedtem le, feleségem és három gyermekem nagyon jól érzi magát a városban. Ha sikerül ideszerzõdnöm, a családom nem is jön velem, már csak azért sem, mert a legkisebb most kezdi az iskolát. Inkább amikor tudok, hazamegyek majd hozzájuk.
- Utolsó európai csapata az Irakszlisz volt. Miért hagyta el a görögöket?
- Amikor Görögországba szerzõdtem nagyon jól ment a játék, az elsõ meccseken gólokat szereztem, aztán anyagiakban nem tudtunk megegyezni, nem azt teljesítették, amit ígértek. Ez olyan, mintha egy elnök Ferrarit akar venni, de nincs hozzá benzin.
- Olaszországban az egyik legnagyobb rangadónak a Róma-Lazio mérkõzés számít. Milyen élményei vannak a két gárda összecsapásairól?
- Szerencsém volt, mert sok Róma-Lazio rangadón játszhattam. Hihetetlen élmény 80 ezer ember elõtt pályára lépni, amikor egész héten semmi másról sincs szó a városban, csak a mérkõzésrõl. Igazán hátborzongató és jó érzés, ezt csak az tudhatja, aki valaha pályára lépett hasonló találkozón. Olaszországban ez a két meccs mindenképpen más a többi harmincnégy mérkõzéshez képest.
- Ha már a nézõszám szóba került, mit szól a debreceni stadionok méretéhez és állapotához? Amikor tegnap nem lépett pályára a Nagyvárad elleni felkészülési mérkõzésen, sok szurkoló viccesen megjegyezte, hogy ez azért lehet, mert meglátta a Vágóhíd utcai stadiont és megijedt.
- Nem zavar, mert nem az számít, hogy mekkora a stadion, vagy milyen állapotban van, hanem az a fontos, a pályán hogy érzem magam, milyen teljesítményt nyújtok. Az viszont meglepett, hogy mindenki szotyolázik. Elõször azt sem tudtam, mi az, amit annyira bõszen rágcsálnak az emberek – mondta nevetve Signori.
- Volt olyan labdarúgó pályafutása során, akivel különösen szeretett volna játszani, de nem adatott meg?
- Nem, mert nagyon jó focistákkal játszhattam együtt. Említhetném Casiraghit, Gascoignet, vagy Keneth Andersont és Boksicot.
- Hogy tetszik Debrecen?
- Sajnos, még nem nagyon volt lehetõségem szétnézni, de szeretném majd ezt bepótolni.
- Mennyire ismeri a magyar focit? Van olyan magyar játékos esetleg, aki ellen játszott is?
- Az interneten figyelemmel kísérem a magyar bajnokság eredményeit, mert érdekel. Annak idején Détári ellen játszottam. Jó labdarúgónak tartottam, de valami miatt nem tudta igazán megmutatni, mire is képes. Sokkal többre hívatott labdarúgó volt, mint amennyit Olaszországban kiadott magából.
- Úgy tûnik, mindenhol nagyon népszerû ember, tegnap csak ön miatt látogatott ki közel ötezer ember a felkészülési mérkõzésre. A találkozó után sokan körülvették, autogrammot kértek, fényképezték…
- Bizonyára ez nem a mostani énemnek szólt, hanem annak, hogy annak idején láttak játszani a tévében, látták a góljaimat. Mindenesetre jól esett a szeretetük. Szerencsés vagyok, hogy játszhattam a Lazioban, Bolognában és az olasz válogatottban, mert ez által az egész világ megismerhetett.