Debrecenben tegnap még mindenki arról beszélt, Giuseppe Signori Magyarországra csábítása jó ötlet volt, aztán a focirajongók már azon szomorkodtak, hogy a 27-szeres olasz válogatott mégsem a Lokit választotta. A sztárjátékos az õszi szezon végéig maradt volna a DVSC-nél, de kikötötte, ha külföldre hívják, akkor azonnal mehet. A debreceniek ezt nem fogadták el, Giuseppe Signori hazautazott, de néhány nap gondolkodási idõt kért és kapott - a visszatérésére azonban kicsi az esély...
Nagy volt a nyüzsgés vasárnap délelõtt tíz óra körül az Oláh Gábor utcai stadion mellett található atlétikai centrumban. A füves dobópálya mellett tévékamerák, újságírók és szurkolók (összejöttek vagy félszázan) várták a fõszereplõt, Giuseppe Signorit.
Az olasz bajnokság háromszoros gólkirálya Jámbor László technikai igazgató, Supka Attila vezetõedzõ és Herczeg András edzõ tásaságában a DVSC gyakorlómezében készülõdött az elõre beharangozott fizikai felmérésre, amelyet a korábban a holland Ajaxnál is dolgozó Jámbor László vezényelt.
A 37 éves olasz futballista végül a hosszú kihagyás ellenére a hetedik fokozatig jutott (ez elfogadható teljesítmény, amint arról a "Sprintelhetett kifulladásig" címû keretesben is olvashatnak). Az olasz játékos aztán az öltözõbe vonulása elõtt kiosztott jó néhány aláírást, és mosolyogva állt oda a közös fotókhoz is, majd a Nagyerdei Hotel halljában - az ügyeit intézõ Luca Delli Innocenti közbenjárására - válaszolt a kérdéseinkre, még mielõtt úgy döntött, hogy a Loki-szerzõdés aláírása helyett hazautazik.
Végig ódzkodott attól, hogy a DVSC-rõl beszéljen. Miért?
- Úgy gondoltam, addig nincs mirõl beszélni, amíg nem válik biztossá, hogy valóban a Debrecen játékosa leszek-e - mondta Giuseppe Signori. - Olaszországban az a szokás, hogy a játékosok csupán a szerzõdés megkötése után beszélnek új együttesükrõl.
- Csaknem fél éve "csupán" erõnléti trénerrel készül. Nem hiányzik a meccsterhelés, azaz nem lett volna jó Debrecenben futballozni?
- Nos, nem jött össze ez a szerzõdés… Az egyéni edzõm segítségével amúgy eddig is mindennap különbözõ feladatokat végeztem el, hamar utolérném korábbi önmagam, de tény, hogy az, aki mondjuk végigjátszotta az elmúlt fél évet, jobb erõállapotban van, mint én.
- Legutóbb a görög Irakliszban játszott. Miért hagyta ott az együttest?
- Amikor Görögországba szerzõdtem, akkor minden szép és jó volt, a bajnokság kezdetén a játék is jól ment, gólokat rúgtam. Idõvel a klub kasszájából elfogyott a pénz, és mivel nem szeretem, ha valaki nem tartja be azt, amit ígért, jobbnak láttam, ha nem maradok tovább. Erre van egy példám is: az egész eset arra hasonlít, mint amikor egy klub vezetõje Ferrarit vásárol, csak éppen a benzinre nincs pénze.
- Miért ment el Olaszországból akkor, amikor hazájában a legjobb futballisták közé tartozott?
- Legutóbbi csapatomnál, a Bolognánál több mint hat évet játszottam, és úgy éreztem, éppen itt az ideje a váltásnak. Új impulzusokra volt, és van is szükségem, így a légióskodás jó kihívás.
- Melyik volt a legjobb olasz együttes, amelyikben játszott?
- Az a Lazio, amelyikkel az 1994-95-ös évadban a Juventus mögött másodikok lettünk. Komolyan mondom, abban a csapatban nem lehetett rosszul játszani. Pályafutásom legszebb évei voltak azok.
- Ettõl a karriervonaltól meglehetõsen távol van Debrecen. Hogyan került Magyarországra?
- Profi játékos vagyok. Pénteken reggel a menedzserem azzal hívott fel, hogy a Debrecen érdeklõdik, pakoljak, szombaton irány a repülõtér, és Magyarország.
- No, de tudott-e egyáltalán valamit a debreceni csapatról?
- Bevallom, nem sokat. Annyit mindjárt elmondtak nekem, hogy a magyar bajnokcsapatról van szó, és könnyen lehet, hogy a Bajnokok Ligája fõtáblájára is eljut az együttes. Leültem az internet elé, és még jó néhány részletet kiderítettem a Debrecenrõl.
- A virtuális tapasztalatok után milyenek voltak a gyakorlatiak?
- Minden nagyon szép volt… Azonban a csapatról, ne haragudjanak, most már inkább nem mondanék semmit.
- Megnéztük volna, amikor megpillantotta a magyar bajnokcsapat stadionját…
- Ó, nem volt semmi probléma a stadionnal, barátságos, hangulatos aréna. Számomra amúgy is csupán az a fontos, a pályán hogyan érzem magam, a csapattársakkal mennyire értjük meg egymást, a fû pedig itt is ugyanolyan zöld, mint Olaszországban.