- Nagyon tetszik, a gyûjteményembe való - tette el a csütörtöki Nemzeti Sportot az "egyes oldalról" örömittasan visszaköszönõ középpályás. - Azért is örülök, hogy címoldalra kerültem, mert úgy érzem, megdolgoztam érte.
- Tény, szép munka volt. Kívülrõl úgy tetszett, nem is volt nehéz.
- Már hogyne lett volna az! Itt nem arról volt szó, hogy a Hajduk gyengélkedett volna, sokkal inkább arról: mi futballoztunk jól. Egyúttal bizonyítottuk, ha nyugodtak a körülmények, Magyarországon is lehet jó focit "csinálni". Mert itt, Debrecenben nem érezni, mennyire mélyen van a magyar labdarúgás. Ami minket körülvesz, fõleg mostanság, az megható. Sõt, hihetetlen.
A kudarcokból is sokat tanultak
- Akkor ismételgesse: összesítésben nyolc nullára múltuk felül a horvát bajnokot, összesítésben nyolc nullára múltuk felül a horvát bajnokot…
- Jól hangzik. Remélem, ez a siker segít abban, hogy elhigygyük, nem vagyunk tehetségtelenek. Mert az a bajunk nekünk, magyaroknak, hogy kishitûek vagyunk. Nem csupán futballban, mindenben. Félreértés ne essék, nem azt mondom, hogy nagyképûen kell nekivágni az elõttünk álló feladatoknak, ám megfelelõ önbizalom nélkül semmire sem megyünk. Leszûkítve a kört a Lokira: ez a csapat évek óta együtt játszik, volt, hogy az utolsó pillanatban elbukott, azonban tanult a kudarcból, és mára mentálisan van olyan erõs, hogy abban a tudatban lépjen pályára: bárkivel felveheti a versenyt.
- Gondolom, nem kell figyelmeztetnem, hogy a következõ riválisuk a Manchester United lesz.
- Nagyra becsülöm az angol együttest, a világ egyik legjobbja, de hibáznánk, ha nem magunkkal foglalkoznánk. Amit tudnunk kell a Manchesterrõl, azt a szakmai stábtól úgyis megtudjuk, a többi pedig rajtunk múlik. Illetve a pillanatnyi formán.
- A spliti produkciót figyelembe véve bizakodhatunk: a Poljudban pörögtek, mint a rulettkerék.
- Örömteli, hogy jól játszottunk, ugyanakkor biztos vagyok benne: még mindig van feljebb.
Nem elõször játszott ilyen jól
- Ami az ön teljesítményét illeti, a két gólt és a két gólpasszt nem lesz könnyû felülmúlni.
- Már eljutott hozzám, hogy valahol azt nyilatkoztam, életem legjobbját nyújtottam. Nos, ezt nem mondtam. Nem is mondhattam, mert szerintem már futballoztam így néhányszor, csakhogy azt nem fújták ennyire fel. Korábban is akadtak jó beadásaim, de ha a támadó rosszul célzott, mindenki azzal törõdött, hogyan tudta kihagyni ezt a helyzetet. Most, hogy befejelték a labdát, elõtérbe kerültem én is. Ezért is emelem ki mindig, hogy társak nélkül semmire sem megyek. Gólpasszt mégsem adhatok magamnak… Azaz: az eredményt sosem egyénileg érjük el, hanem csapatként.
- Le a kalappal a legutóbbi öt nulla elõtt! Mikor dõlt el a párharc?
- Egy hete, Debrecenben. Kizártnak tartottam ugyanis, hogy négy gólt kapunk Splitben.
- Azért a szívmûködésünknek jót tett az elsõ percben elért találata.
- Bennünket is megnyugtatott, de ismétlem, ha nincs az a gól, akkor is mi jutunk tovább. Továbbmegyek: akkor is nyerünk.
Nem a mezcsere lesz a fontos
- Tegnapelõtt Dragan Blatnjak, négy nap múlva Cristiano Ronaldo…
- Maximálisan tisztelem a vetélytársamat, ebben a tekintetben nincs különbség Blatnjak és Ronaldo között. Tudásban bizonyára van, ám ahelyett, hogy megijednék, inkább felidézem azt, amit édesapámtól hallottam: úgy futballozzál, hogy téged kelljen lefogni. Ezt szem elõtt tartva lépek majd pályára, aztán majd meglátjuk, mi sül ki belõle. Benne van a pakliban, hogy én leszek a jobb, miként az is, hogy Ronaldo kenterbe ver. Meglehet, a lefújás után én leszek az elsõ, aki felajánlja a mezcserét, de amíg tart a meccs, kizárt, hogy hasra essek a nagy nevek elõtt.
- A jövõ szerdai címlapra volna javaslata?
- Ha az egész csapat rajta lenne, az jót jelentene, ugye…?