ácsi. Quorthon mester minden lemezét csipázom, persze vannak köztük gyengébbek is. a black metallal nem jutottam tovább... mikor a mayhem féle forma basszuk szét a világot, vér halál pusztulás gyújtsunk fel templomokat majd végezzünk magunkal stílus divatba jött, na ott hagytam abba. hehe. aztán a nyolcvanas évek legvégén megjelent a slowly we rot, ill az altars of madness, onnantól nekem aztán mutathattak a haverok vékonyka gitárokra rikácsolást... a death metaltól szálltak le a golyóim. azóta se tértem jobb belátásra.