Fogalmam sincs, de a Savaria Karneválon szívesen látunk, ha érdekel a római kor. ;]
Ja, kis pofázás, hadd tegyek hozzá valamit a topichoz. :D
Nagy heppem volt, hogy egy nyílvesszõm felrakom a falra egyfajta falidísznek. Vagy a bazinagy világtérképem alá gondoltam, vagy az ágyam fölé, egy történelmi Magyarország térkép fölé. Végül az utóbbi mellett döntöttem.
Miután ebben a kicseszett melegben semmihez sincs kedvem, így idõtöltés gyanánt leírom, hogy csináltam, na meg a tapasztalataim, hátha valaki ihletet merít belõle, vagy neadj'sten nem tudja még, hogy kell hegyet cserélni egy vesszõn, satöbbi.
Kezdjük a végeredménnyel:
Elsõ körben fogjunk egy nyílvesszõt. Nem árt, ha tradicionális, a mûanyag nockkal nagyon kényelmes lõni, falon már kevésbé mutat jól. :) Ízlés szerint a tollazás, én ragaszkodom a nem színezett, természetes madártollhoz. Mint látható, a fentin "kis antikolás", barna festés is van, lakk nincs.
Nos, ha megvan a kiszemelt nyílvesszõnk, az szép és jó, de esélyes, hogy gyakorló hegyû. Mit kell tenni? Fogni kell egy lassú lángot (gyertya tökléletes), majd mint a grillcsirkét, a hegytõnél és kicsit beljebb jól fel kell melegíteni a gyakorlóhegyet. Ezt követõen fogóval egy óvatos, de erõs húzással le kell róla húzni.
Jöhet a kovácsoltvas tradicionális hegy a vesszõre. Elõrebocsátom, aki nem akar potenciális öngyilkosjelölt lenni, az szöges hegy felerõsítésével ne a legjobb vesszõjén kísérletezzen. Maradjunk a csõszájú hegynél.
Másik sarkalatos pont: ragasztó.
Gondolom, minden íjásztársamnak számtalanszor megesett már, hogy a hegy hogy-hogy nem, bennemaradt a vesszõfogóban. Én - jobb híján - Technokollal ragasztottam fel (vagy szerencsés esetben vissza) a hegyet. És láss csodát, merthogy én nem hittem a szememnek: a Technokolos hegy az 'stennek nem esik le! Jó lenne, ha a gyártók rájönnének már, hogy az a faragasztószerûség(?) nem épp a legjobb megoldás...
Tehát nyomjunk egy bõ csepp Technokolt a tradi hegyünkbe (én egy vadászhegyet választottam az enyémre, sok lehetõségem nem volt), ezt követõen lassan fogyamatosan ide-oda forgatva (közben állatmód figyeljünk a tollazás és az ajak elhelyezkedésére!) nyomjuk rá a vesszõre. A kinyomott ragasztófelesleget papírzsebkendõvel hegyirányban letörölhetjük.
És most jön a trükk: Ha úgysem lövünk a vesszõvel, mi a kórságért ragasszuk rá? Hála a szabványoknak, bõven elegendõ, ha a hegyet megfelelõ irányba fordítva rászorítjuk kézzel a vesszõre, majd a vesszõt a tollazott végén a földhöz ütögetjük, mintha kalapácsra szorítanánk fejet. Elég szoros hegyet kapunk így, hogy a továbbiakban mint dísz, ne legyen gondunk vele.
Kész a vesszõnk, jöhet a felrakás. Akár szögelhetnénk is, de én nem ezt tettem. Az ágyam fölött áthidaló futott (de akármilyen szekrényrész jó, amely a falhoz nincs hozzátolva és egyfajta áthidalószerepû, tehát nincs talpa, csak a szélsõ szekrénytagokkal érintkezik) Fogtam tehát egy (Royal 0,22-es) jó darab damilt, és némi szigetelõszalagot.
Most jön a pepecselõs és izzasztó része. A damilt a vesszõ egyik végéhez clinch-csomóval kötjük (ugyanaz, mint az "akasztófakötél-kötés", csak egy plusz hurkonátvetés van benne), ez önszorító, normálesetben bírja a vesszõtestet. Ezután próbaillesztéssel kimérjük a damilt, a másik végre is rákötjük, most két választásunk van. Az egyszerûbb, hogy egy ponton rögzítjük a szekrényen, mintha egy képet lógatnánk le, én a másik mellett döntöttem: két ponton. Szigszalaggal a damilhurok egyik harmadán / negyedén / mérés szerint egy szimpla szalagdarabot csinálunk, hogy a damilt a ragasztós felület közepén futtatjuk, majd ezt a két felet összehajtjuk. Ezt a darabot egyszerûbb a szekrényen rögzíteni, mint a szimpla damilt. Megcsináljuk a másik oldallal is, majd a szekrény hátoldalához ragasztjuk az egész cuccot. Vigyázat, utólag sok igazítási lehetõség nincs, a jó szalag, nagyon fogja a damilt, húzkodásra inkább szakad, mintsem csúszik, így mondhatni elsõre jól kell csinálnunk! Kis "finomhangolást" a damilhurkok vesszõtesten csúsztatásával tudunk elérni.
Miért jó ez?
Egyrészt mert hótt kreatív. :D A damil világos háttér (pölö a képen látható tapéta) elõtt - pláne az ágy "távtartásával" egész egyszerûen nem látható, a nyílvesszõ pedig nagyon látványosan a "semmiben lebeg".
Na meg aztán eleve a történelmi nyílvesszõ ténye sem egy utolsó díszítõelem. :)